Az alacsony költségvetésű független filmekkel kapcsolatban általában elfogult vagyok, mivel az utóbbi időben jobbnál jobb indie alkotáshoz volt szerencsém. Az eddigi pozitív tapasztalataim után nem csoda, hogy sokat vártam a Somers Town című filmtől, főleg hogy az a Shane Meadows rendezte, aki a This Is England című drámával korábban már bizonyított. Meadows könnyedebb témához nyúlt, a skinhead fiút játszó Thomas Turgoose-nak ismét főszerepet adott, Londonba vette az irányt, és keserédes filmet forgatott egy otthonról elszökött fiatal és egy lengyel emigráns barátságáról. A play gomb megnyomása előtt tehát minden okom megvolt a bizakodásra, a stopnál viszont csak a számot tudtam húzogatni.
Tomo (Thomas Turgoos) Nottinghamből szökött Londonba egy zsáknyi cuccal, a lengyel Marek (Piotr Jagiello) pedig édesapjával költözött át a szigetországba. Nem tudni, hogy a brit srác milyen hányattatott sors elől menekült el hazulról, de Marek múltjáról is csak annyi világos, hogy szülei elváltak, esténként lerészegedő apja pedig építkezésen dolgozik, hogy eltartsa az idejét fényképezéssel tengető lengyel tinédzsert. Tomo új, londoni élete baljósan kezdődik; egy csapat suhanc megveri és kirabolja, de szerencsére belefut a segítőkész Marekbe, kaját, fedelet kap a feje fölé, és lassan barátság szövődik köztük. Együtt dolgoznak a halálosan furcsa szomszédnak, együtt lopnak ruhát Tomonak, együtt járnak el abba az étterembe, ahol mindketten beleszeretnek a francia származású pincérlányba, Mariaba (Elisa Lasowski). Édes lehetne így az élet, csak kicsit keserű a mellékíz; idős nyugdíjasok ruháit sikerült elcsórniuk, Tomo így egyetlen normális szerelésének tönkretétele után női blúzban és sok számmal nagyobb nagypapás gatyában mászkál, a munka pedig abból áll, hogy régi pihenőszékeket adnak bérbe egy park közepén, ahova igazából senki sem jár, sőt Maria is hazautazik Párizsba. Így éldegélnék ők, így igyekszenek megváltani a saját kis életüket London Somers Town városrészében.
A helyszínválasztás nem véletlen, mivel a kerületben főleg betelepülők bérelnek lakásokat, Meadows most ebben a környezetben tolmácsolja társadalmi mondanivalóját. Idegenek, különböző nemzetiségűek élnek itt együtt, közösen építenek maguknak jövőt. Az új pályaudvar építése a film egyik fő szimbóluma, ott dolgozik Marek apja is, a srácok barátsága is pozitív szociális üzenetet hordoz az emberek gyümölcsöző együttműködéséről. A fekete-fehér fényképezés, az abszurd humor és betondzsungel mégis kilátástalanságot sugall, de ezt a rossz érzést mintha enyhíteni próbálnák a film utolsó néhány percében kiszínesedő képkockák. Az ötlet jó, a kitalált ív szintén felépített, a főszereplők remekül játszanak, csak az egész mondanivaló valahogy erőltetetten van becsomagolva. Légüres térben lebeg a Somers Town. A 75 perces, szinte nyúlfarknyi játékidő közepétől félő, hogy Meadows be sem tudja fejezni a filmet. Nem is szokványos történetet kaptunk, hanem inkább egy impresszionista képet a városrészről. Festménynek szebb lenne, mint mozgóképnek, valószínűleg a hangulatisága miatt kaphatott pozitív kritikákat. Nekem ez kevés volt, nem tudott lekötni, főleg egy olyan erősebb film után, mint amilyen az emlegetett, a Titanic filmfeszten nálunk is bemutatott This Is England volt.
Somers Town trailer
Meadows általában Közép-Anglia városait választja helyszínnek, de most Londonra váltott, és kár, hogy nem lett sikeres a kitérő. Thomas Turgoose viszont az új terepen is megállta helyét, a srác színészi képességeibe vetett bizalmam tovább erősödött, még ha a független filmek iránti elfogultságom alábbhagyott is.
Korábban a Kultblogon:
- Ez volt Anglia, plusz egy elmebeteg – a This Is Englandről
Linkek: