— Film

— 2010. April 22. 08:25

— Írta: Orsolya

Törvénytelen könnyűzene

Iránban bűn a rock. Meg a pop, a grunge, az indie-rock, a világzene, a blues, a heavy metal, a rap, és a hiphop is. Tulajdonképpen minden, ami nyugati, azaz a Sátán Birodalmának terméke. A felsorolt stílusokból mégis sok-sok izgalmas helyi ízelítőt vonultat fel a Perzsa macskák című iráni fél-dokumentumfilm, klip- és kollázsszerűen, egy illegális indie-rock csapat megpróbáltatásain keresztül.

Bahman Ghobadi filmjének két főszereplője egy huszonéves pár, a Take It Easy Hospital együttes, akik zenésztársakat keresnek európai turnéjukhoz. Ashkant korábban már letartóztatták engedély nélküli koncertezésért, Negarnak pedig csak fejkendőben és csak nők előtt lenne szabad énekelnie. Nem minden veszély nélküli tagtoborzásukat követhetjük figyelemmel, és végig egyik ámulatból a másikba esünk. Teheránban a zenészek városszéli istállókban, vagy mély, földalatti, zegzugos pincékben próbálnak, de még így is megvan a veszély, hogy bárki feljelenti őket. Ezért sokan vállalják a kivándorlást is, persze hamis papírokkal. A koncertek híre szájról szájra terjed, megrendezésük óriási rizikó. A filmben többször is megjelenő Yellow Dog együttes nagyon sikeres, mert több éves fennállása óta már kétszer is koncertezett. Mindkét alkalommal 100-200 ember előtt…

A film által megmutatott illegális világ abszurd, hihetetlen, és ijesztő is egyben. Az is végig érződik, hogy a filmet engedély nélkül, gyorsan, gerillamódszerekkel kellett felvenni. Ezzel együtt könnyed, laza, végig sodró és szórakoztató portré ez a nem kevésbé szórakoztató és színes teheráni zenei palettáról. Végig ömlik a zene, és ha nem is mind lesz a kedvencünk, az alápontozó erős városi életképekkel együtt remek, kellemes fürdő. Nagyvásznas klipparádé, mellette meg végig a dráma. Pedig ez a film nem lázít, nincs benne semmi rendszerellenes. Csak a zenélésről szól, és hiteles, mert olyan emberek készítették, akiket csak ez érdekel. Minél több együttessel ismerkednek meg szereplőink, mi annál inkább elgondolkodunk: mire elég az előírásoknak megfelelő, népi hangszerekkel előadott, hagyományos perzsa zene; milyen többletet jelent egy-egy másik stílus; a tehetség fontos, vagy a zenei kifejezés szabadsága? Aztán megnézzük Hickast, a perzsa rappert, és nincs több kérdés – még ha a műfajt ő sem újítja meg alapjaiban.

Ashkan és Negar azóta Londonban élnek, a Take It Easy Hospital most dolgozik első nagylemezén. Irán és kuriózum ide vagy oda, az indie-rockot sajnos nem fogják forradalmasítani, a Perzsa macskák viszont, mint film, mint zenés film és mint kordokumentum odaragaszt a vászon elé.


Perzsa macskák trailer