Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy film egyszerre képes szomorú és vidám, szórakoztató és mély, világi és spirituális lenni. Még ennél is sokkal ritkábban történik meg az, hogy mindezt hitelesen és hihetően teszi. Ezért is jelentett igazán nagy meglepetést számomra a Magyarországon Utazás Darjeelingbe címmel (sajnos csak dvd-n) bemutatott új Wes Anderson film.
A Tenenbaum, a háziátok és az Édes vízi élet ifjú, amerikai rendezője most ismét egy családi történetet visz vászonra, egészen pontosan a három Whitman fiú esetét. Francis (Owen Wilson), Peter (Adrian Brody) és Jack (Jason Schwartzman) hosszú idő után, édesapjuk temetésén találkozik újra, ahol azonban édesanyjuk, hiába várják, nem jelenik meg. A fiúk a gazdag yuppie, Francis vezetésével a tragédia feldolgozása és kapcsolatuk elmélyítése érdekében közös útra indulnak vonattal Indián át egy pontosan (eleinte) meg nem határozott cél felé. A teljes igazság azonban az, hogy Francis levelet kapott anyjától, amiben meginvitálja fiait jelenlegi lakhelyére, Indiába, ahol apácaként egy rendházat vezet.
A control freak Francis részletes, minden eshetőségre kiterjedő tervet készít, igyekszik minden formában befolyása és irányítása alatt tartani depresszióra és befordulásra hajlamos fivéreit, akik az események és egy nagy rakás gyógyszer hatása alatt egyre kisebb ellenállással veszik a megpróbáltatásokat. Peter és Jack itt legalább az otthon sűrűsödő gondok (terhes és hisztérikus feleség, megromlott párkapcsolat) elől el tud menekülni. A vonaton átélt kalandok rántják át hármasunkat a másik világba. A tervek persze szépen sorban összedőlnek. A szerencsésebb fiú szép indiai kisérőjük karjaiban talál menedéket, a kevésbé szerencsések “elszórakoztatják” magukat egy veszélyes kígyó befogadásával, alkalmi meditációval és a nehézségek túlélésével.
Céljukhoz közeledve egyre közelebb kerülnek az igazi Indiához is, amit már nem a képeslapokról, a társasutazások prospektusaiból vagy a bollywoodi romantika szűrőjén keresztül ismerhetünk. Szerencsére nem hatásvadász földrajz óra következik. A film továbbra is a tesók kálváriájáról szól, de a díszletbe egyre meghatározóbban csúszik bele az indiai hétköznapok keserédes egzotikuma. Anderson nem kezd okoskodni sem, végig megmarad a kívülálló szemszög. Végignézve egy helyi apa (és közösség) gyászát, a halott elbocsátásának előkészületeit, majd a temetés szertartását, végig az amerikai “betolakodók” nézőpontján keresztül követjük az eseményeket. Zavarba ejtő, néma, megrendítő élményük részeseivé válhatunk.
Utazás Darjeelingbe trailer
Brilliáns mellékszereplők (Anjelica Huston, Bill Murray, Natalie Portman és a remek, indiai Amara Karan illetve Waris Ahluwalia) kísérik Whitmanéket India szívébe. A zenék nagyon jól illeszkednek a szereplők érzelmeihez, érzéseihez, útkereséséhez. Nagyrészt régi Marchant-Ivory és Satyajit Ray filmek betétdalaiból válogattak, de frissítésként ott van azért a Kinks pár száma is. Nem épp a legizgalmasabb film az Utazás Darjeelingbe. Előfordult, hogy percekig unatkoztam, mert a tempó tényleg nem szédítő. Akinek azonban nem okoz gondot, hogy kicsit böjtöljön (és gondolkozzon) az élményért, és nem háborodik fel, ha egy mozi nem akar konkrétan (szinte) semmit mondani, annak mindenképp ajánlom. Anderson filmjének (erős és érzékeny) hangulata, nyugalma, szereplőinek botladozó valóságossága meggyőző. Egyszerre vidám és szívet melengető, de szomorú és komoly is. Ráadásul úgy, hogy tényleg elhiszem.
Linkek: