Igazából soha nem voltam a cseh filmek elkötelezett rajongója, sem a nagy generáció, sem az új hullám alkotásai nem ragadtak meg. Most mégis adtam egy esélyt Robert Sedlacek filmjének, A hazugság szabályainak, főként különleges témaválasztása miatt, és végül egyáltalán nem bántam meg.
Sedlacek filmje egy bentlakásos drogelvonó “táborba” vezeti a nézőt, melynek törvényeivel az újonnan érkező Roman szemszögéből ismerkedhetünk meg. Nyilvánvalóvá válik, hogy aki itt keresett menedéket, és vállalta az absztinenciát, rengeteg lemondást és még annál is több munkát vállalt a “tisztaságért”. Ilyenkor az idegek feszülnek, a hangulat parázslik, minden erősebb reakció belobbanthatja a tüzet. A rendező ezt a különleges mikroközösséget tárja elénk, színes figuráival, bonyolult viszonyrendszerével és egyre súlyosbodó konfliktusaival. S ebből bő másfél órányi, dokumentarista stílusban fényképezett pszichodráma kerekedik.
Roman, a nem teljesen feddhetetlen múltú, jómódú, harmincas fickó tiszta lappal szeretné folytatni az életét. Ehhez az elhatározáshoz keres támogatást és segítséget vidéken, egy Adam nevű pszichiáter által vezetett csoportnál. Adam igyekszik megteremteni drogfüggő kliensei számára a gyógyuláshoz elengedhetetlen nyugalmat és biztonságot. Fáradozásait azonban csak részleges siker koronázza, ugyanis több akadály is gördül a jószándékú szakember útjába, a csoporton belülről és kívülről is.
Az alkotók halomra pakoltak egy tucat izgalmas karaktert, összezárták őket kétségeikkel, félelmeikkel, bűneikkel, azonban itt megálltak. Így nem tudjuk meg a többiek által bolondnak tartott, szuicid hajlamú, víziókat látó striciről, vajon miért döntött úgy, hogy megváltoztatja az életét, a labilis prostiról, hogy miként tanult meg kiállni önmagáért és érzéseiért, sem a hajléktalan sorba kerültről, sem pedig a járkáló zombiként konzerválódott heroin-veteránról, hogy mégis miként éltek túl. Előkerül azonban egy önmagában is rendben lévő krimi szál, aminek háttere alaposan felkavarja az addig sem tökéletesen nyugodt kedélyeket. Valaki ugyanis emlékezni kezd, és egyre többen kerülnek bele a mocskos múlt felderengő valóságába. Szépen kirajzolódik Roman története, és összekapcsolódik egy másik férfiéval, Milannal, akit karizmatikus egyénisége, zavarba ejtő megjegyzései és tettei a csoport első számú felforgatójává tesznek.
A film konfliktusa, hogy az egyre forrósodó hangulat, a számtalan veszélyt rejtő személyes viszályok ellenére Adamnak és segítőtársainak sikerül-e összetartani a közösséget azok érdekében, akik gyógyulni és megszabadulni jöttek, vagy átengedi a gyeplőt azoknak, akik személyes sérelmeik miatt akarnak bosszút állni, de legalábbis régi ügyek végére pontot tenni. Embert próbáló feladat.
Bár itt senki sem szent, a konfliktusok gyújtópontjában Milan áll. Az ő manipulációi mozgatják a kis közösséget. A film egy pillanatig sem hagy kételyt azzal kapcsolatban, hogy ki a(z igazán) rossz fiú. Senki sem tud elbújni a múlt elől, s hiába jöttek azért, hogy végleg maguk mögött hagyják drogos történelmület, a régi tettek következményei többeket rángatnak vissza a mocsárba. Nagyon erős elhatározás és a lerombolt akarat maradványainak összegyűjtése szükséges ahhoz, hogy ki tudjanak mászni. Néhányuknak sikerül, másoknak pedig nem. A tanulság ennyi.
Őszinte, álságos pózoktól mentes alkotás A hazugság szabályai. A szereplők viszonyrendszere reális, a csoport dinamikája, a tagok viselkedése adekvát. Vizuális szempontból legerősebbek a flashback motívumok (öngyilkossági, gyilkossági kísérletek, súlyos tripek emlékei), de a kifejező arcokon elidőző szuperközelik sem rosszak. Izgalmas morális problémát feszeget Sedlacek, szereplői jók vagy egészen kiválóak. Akinek tetszett A kísérlet, ezt se mulassza el.
Linkek: