“Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” Albert Einsteintől származik az idézet, de valószínűleg már jóval korábban álmodozni kezdtünk arról, hogy milyen mulatságos lenne utazni az időben előre és hátra, aztán még előbbre és vissza. Ennek a cikknek az aktualitását egy “világháborús-időutazós misztikus sci-fi thriller” adja, amit az utóbbi két hétben majdnem másfél százezren láttak a neten, készítői pedig egytől egyig magyarok. Ha érdekel, hogy miféle kavarások voltak művészeti szinten a múltban a jövő-jelen-múlt hármassal, vagyis magával az idővel, akkor olvass tovább. Ellenkező esetben kattints a vissza gombra, és ez a bekezdés meg se történt.
Már a bevezetőben belefutottam egy nyelvi anomáliába: ha az időről beszélünk mi, magyarok, akkor az előre az valójában hátra, ráadásul a hátra is hátra, valamint a vissza is lehet hátra. Lehet, hogy a földönkívüliektől származunk, ráadásul egy olyan tér-idő kontinuumból, ami jóval későbbi a mostaninál, ezért nem tudunk jó szót arra, ha esetlegesen “előre” utaznánk az időben? De lingvisztikai elemzés és eredetmítosz-vizsgálat helyett nyergeljünk át inkább a kultúrára, és anélkül, hogy felsorolnánk az összes ilyen témájú művet, rágjuk át a különböző típusokat!
1. Különböző síkok
Erre az alfajra a legpopulárisabb példa a Terminátor című filmeposzsorozat bármelyik része. Ezekben a filmekben a két idősík nem független ugyan egymástól, mégsem jelennek meg egyszerre. Az időutazás célja mindhárom esetben a múlt megváltoztatásával (ami a filmben többnyire a jelen) a jövő átformálása (ami a filmben a kiinduló jelen). A harmadik rész érdekessége, hogy az utolsó tíz percet gyakorlatilag úgy alkották meg, hogy akár száz folytatást is lehessen készíteni. Szóval biztos, nem véletlen, hogy készül a Terminátor 4.
2. Békés átfedések
Ebbe a kategóriába tartozik például Az Idő Urai című animáció. A két idősík megfér egymás mellett, miközben interakcióba is lép egyik a másikkal a végkifejlet elérése érdekében. Valójában itt az időutazás csak a film végén történik meg, abban a dramaturgiai pillanatban azonban átértékelődik az egész film. Sok embertől hallottam már, hogy a film nem logikus, amivel természetesen vitába szállnék, mert tökéletesen levezethető benne minden. Kommentre fel, ha te sem vagy meggyőzve!
3. Ütköző síkok
Ha az időutazásról elsőre nem a Vissza a jövőbe című trilógia jut eszedbe, akkor… túl fiatal vagy. Azért sorolom a darabjait ebbe a kategóriába, mert – ahogy a Doki is mondja Marty-nak – a két azonos személy találkozása végzetes, be nem látható katasztrófához vezethet. Egyébként az első részben ábrázolták talán a legplasztikusabban azt, hogy a múlt megváltoztatása hogyan befolyásolhatja a jövőt: a McFly-gyerekek “leretusálódnak” a családi fotóról, amikor a két szülő randija meghiúsulni látszik.
4. Folytonos hurkok
Nem kell túl messzire visszanyúlnunk (előre?, hátra?) az időben, hogy példát találjunk erre a halmazra. Madarász István 2006-os rövidfilmje, az Előbb-utóbb tökéletes archetípus. A különböző idősíkok vég nélkül fonódnak egymásba, miközben állandó kölcsönhatásban állnak egymással. Elképzelhető azonban, hogy első megnézéskor nem minden világos. Ez talán azért van, mert e kategória opuszainál a legnehezebb meggyőznünk az agyunkat, hogy felejtse el a jól megszokott linearitást. Könnyíthet a dolgunkon, ha a “Vajon miért?” kérdésre keressük a választ ezeken a pontokon. Jó példa a csikkekkel teli hamutartó a fent említett és alább teljes hosszában megnézhető minimoziban.
Madarász István: Előbb-utóbb
5. Hurokmegszakítás
Gondolom, az eddigiekből is kiderült már, hogy szeretem és általában értem is az időutazás témáját feldolgozó műveket. Valamit viszont be kell vallanom: a Donnie Darko című filmet csak egyszer láttam, és érzem, hogy meg kell néznem újra, mert még nem tiszta a kép. Ennek ellenére a fenti bélyeget sütném rá, mert a címszereplő célja – azt hiszem – az, hogy a jövő ismeretében megszakítsa a végzetes időhurkot. Természetesen elképzelhető, hogy nagyon mellényúlok, szóval nyugodtan javíts ki, ha szerinted tévedek!
A lista nyilvánvalóan nem lehet teljes, és nem is törekedtem rá. Ugyanakkor óva intek mindenkit attól, hogy azt gondolja, csak a filmművészet volt eddig képes az időutazás megjelenítésére. Az írók közül elég csak Ray Bradburyt, Philip K. Dicket vagy Jorge Luis Borgest megemlíteni. Zenében talán Johann Sebastian Bach zsenije volt eddig elegendő a témához. Bár itt már azért egy kicsit el kell vonatkoztatnunk a konkrétumoktól, mindenesetre a visszafelé ugyanúgy eljátszható műveiben én érzem az időutazás fuvallatát. Képzőművészek esetében elsősorban M. C. Escher nevét kell idevésni, aki az idő- és térbeli hurkok megjelenítésében a mai napig utánozhatatlan.
M. C. Escher: Ascending and Descending (részlet)
Jelenleg ott tartunk, hogy Stephen W. Hawking szerint lehetséges az, amit Einstein általános relativitáselmélete kizár. A Nagy Hadronütköztető megépítésének is köze van az időutazáshoz, bár csak közvetve. Én viszont azt mondom, akármerre is haladnak a tudományos kísérletek a jövőben (vagy a múltban?), mindenkinek van egy több mint 100 milliárd elemből álló időgépe. Szóval, van egy időgépem. Kéred? Indítsd be inkább a sajátodat!