Kétlem, hogy sokan lennének, akik névről ismerik Michael Fassbendert. Az ír-német színész először a 300-ban villantott, jegyezni azonban főleg az Éhség című angol-ír történelmi drámáért kell, de ha még így sem ugrik be, akkor a Becstelen Brigantykban ő játszotta azt a beépített amerikai tisztet, akinek vesztét a rosszul mutatott hármas okozta. Ha így már megvan, és egyetérthetünk abban, hogy érdemes a figyelemre, akkor a tavaly cannes-i díjat nyerő Fish Tank című drámáját sem hagyhatjuk ki.
Természetesen nemcsak Fassbender miatt érdemel figyelmet Andrea Arnold rendező tavaly bemutatott filmje, hanem a női főszerepet játszó, elsőfilmes Katie Jarvis miatt is. A 18 éves, tűzről pattant lányt a szereplőválogató egy vasútállomáson szúrta ki, miközben üvöltve veszekedett a barátjával. A lányból kitörő indulatok annyira meggyőzték a filmkészítőket, hogy megkapta Mia, az egyben elveszett, ugyanakkor rendkívül dühös és lázadó 15 éves lány szerepét.
Miat és a húgát egyedülálló anyjuk önerőből neveli, bár a nevelés szó odafigyelést és törődést sugall, Mia anyja pedig inkább úgy-ahogy eltartja a lányokat. A kapcsolatuk tehát rossz, Mia apjáról semmit nem tudunk, csak annyit, hogy nincs ott. A lánynak nemhogy szerető szülei sincsenek, de barátai sem, sőt az iskolából is kicsapták. Egyedül táncolni szeret, egyébként légüres térben lebeg. Ebbe az űrbe érkezik az anyja új pasija, Connor (Fassbender), aki különös gyengédséggel bánik az egész családdal. A vonzó, ellenállhatatlan férfi és a lány között kialakuló feszültség aztán egyre fokozódik, míg nem veszélyesen közel kerülnek egymáshoz.
Miával kapcsolatban az az érdekes, hogy koránt sem ártatlanságát féltjük – az már útközben elveszett valahol. Azért viszont nagyon lehet izgulni, hogy milyen áron növi ki a még benne szunnyadó gyermeki (női?) naivitást, vagy marad-e még benne egy porszemnyi optimizmus is azok után, hogy Connor mennyire megmozgatta világát. A végkifejlet felé vezető út ugyan nem felemelő, a pikáns történet mégis szépen, kimérten, túlzások nélkül halad előre. Nem tudom, hogy ez a mértékletesség mennyire köszönhető a rendező darabos munkamódszerének, vagyis hogy csak jelenetenként ismerteti a szereplőkkel a történet részleteit, az egészre nincs rálátásuk – a dolog mindenesetre működik. Az igazán igéző eredményt viszont a Fassbender és Jarvis közötti páratlan összhang nélkül nem lehetett volna elérni.
Fish Tank trailer