Újabb akciófilmmel pimpeljük fel lassan növekvő VHS Fever rovatunkat, bár jelen írás tárgya már igencsak a határán van a vhs- és a dvd-korszaknak. Több értelemben is: a Nincs alku (The Negotiator) klasszikus esete a ma már egyenesen dvd-re kiadott filmeknek, amelyek formátumuk ellenére mozis minőséget hoznak.
Azt hiszem, nem is választhattam volna alkalmasabb darabot a ’90-es évek végének akciófilmes érájából a Nincs alkunál, hogy egy újabb erős példát hozzak fel a zsáner súlyának megerősítésére. Sokan hajlamosak még napjainkban is összemosni a ’80-as évek esztelen hőskultuszát, Schwarzenegger, Stallone vagy akár Lundgren figuráit az akciófilm teljes műfajával, ami – noha ezek is részei, kár tagadni – egészen dehonesztáló olyan darabokra nézvést, mint az itt tárgyalt, történetében nem akciófilmeket is simán verő Nincs alku, de emlegethetnénk Az utolsó cserkészt, a Közönséges bűnözőket: a sor nyugodtan folytatható.
Magáról a filmről rengeteget elmond, hogy két szebb napokat látott, de még napjainkban is húzónévként emlegethető színész, Samuel L. Jackson és Kevin Spacey duettje a fő csapásvonal a szkriptben. Az alaphelyzet sablonosnak tűnhet: itt is egy olyan zsaruvilággal szembesülünk, ahol – noha minden egyes nap egymás vállának vetve kell küzdeniük az utcán – többen sárosak a kékgallérosok között, olyanok, akik engedtek a pénz csábításának. Danny Roman (Jackson) egy ilyen egységben közvetítő, az a fazon, akit akkor hívnak, amikor nem masírozhat csak úgy be a SWAT a túszok közé, mert az elég rossz píárt jelentene a rendőrségnek. Roman ráadásul a legjobbak egyike – ezért is hördül fel az egész őrs, amikor társa halálakor első helyen kerül elő a neve a gyanúsítottak listáján. Nate (Paul Guilfoyle, akit manapság a CSI-ban láthatunk gyakran) ugyanis beletúrt egy kicsit a piszkos ügyekbe, hogy kiderítse, ki vagy kik csipegetnek a rendőrség nyugdíjalapjából – és bármennyire is óvatos volt, egy golyóval a fejében végzi egy tó partján.
Roman lesz az ember, aki rossz helyen volt rossz időben: még alig temették el a társát, már egy bíró szobájában kell alkudoznia a vádemelésről; az ebben a filmben is válogatott rohadékokból álló belső ügyosztály is a nyakát tapossa, és amikor felkeresi válaszokat várva annak vezetőjét, elszabadul a pokol – túszmentőből túszejtő lesz. És hamar kiderül, hogy ismer már annyi húzást, hogy annak is kiváló legyen.
Aki egy kicsit is szereti a műfajt, valószínűleg már a stáblista megtekintése elegendőnek bizonyulhat, nem is kell ajánlgatnom: olyan klasszikus figurák tűnnek fel a mellékszerepekben, mint David Morse (Disturbia, 16 utca, Halálsoron), John Spencer (Az elnök emberei, vagy akár a legutóbbi Fekete eső), Ron Rifkin (Szigorúan bizalmas) vagy a forgatás után elhunyt J. T. Walsh, akinek a filmet dedikálták.
A szkript legnagyobb erőssége, hogy senkiről sem lehet tudni egészen az utolsó percekig, hogy pontosan milyen szerepet játszik a történetben, és ez nemcsak egy olyan “sejtjük, de nem tudjuk”-helyzet, hanem tényleg lövésünk sincs, hogy ki lehet a fő rohadék. Ugyanúgy sötétben tapogatózunk, mint Roman, és hiába próbál segíteni neki az általa követelt és neki közvetítő Chris Sabian (Spacey), nincs olyan perc, amikor ne kéne attól tartania, mikor rongyol be hozzá a nyilvánvaló túlerőben levő SWAT. Igazi emberszagú akciófilmmé válik szemünk előtt a Nincs alku, melyen már legkisebb nyomát se fedezhetjük fel az izompacsirták korának, ellenben egy nagyszerű, minden percében izgalmas és pergő dialógusokkal megírt darabot pipálhatunk ki vele.
Nincs alku trailer
Az előző VHS Feverben: