Érdekes dolog, hogy egy rendező mennyi lehetőséget nyerhet magának egyetlen jól sikerült filmmel. Shyamalan például egyszer összehozott egy Hatodik érzéket, és azóta termeli a normál esetben simán direct-to-dvd szintű közepeseket, és ezek érthetetlen módon sorra a moziban kötnek ki. Aki még az Esemény érdekes ötletre épülő gagyija után is bizalmat szavaz ennek a pasinak, az vagy jósként látja a fényt az alagút végén, vagy túl sok felesleges pénze van. Nem mellesleg vérszomjas birkák és tehenek után tovább gyűrűzik a biohorror stílus.
A Happeningnek először, azt hiszem, a plakátja fogott meg, aminek a képi világa egyértelműen sugallta, hogy valamiféle világraszóló katasztrófa jön el megint, de az nem volt egyértelmű, hogy micsoda. Plusz ez a kékes színvilág is tetszett. Trailert nem is néztem, gondoltam fejest ugrok inkább, lássuk a medvét. Hát, mit mondjak, csalódott vagyok. Az egy dolog, hogy a plakáthoz aztán a világon semmi köze nem volt a filmnek, de úgy egyébként sem volt sok értelme. Gyorstalpalóban a történet abban áll, hogy a természet szembeszáll az emberiséggel, és a gyilkos bárányok után most a mészárkórók támadnak a Föld népére. A pollen(?) útján terjedő vírus tüneteként az emberek lefagynak (értsd: megállnak, konkrétan), aztán hülyeségeket kezdenek összevissza hadoválni, majd öngyilkosok lesznek. Főhősünk, egy nagyjából random reflektorfénybe kerülő tanár menekülőre fogja a dolgot, és csajával és egy haverja kislányával futnak a gyilkos szél elől, ami mindenkire szuicid átkot hoz.
Ezek a főszereplők. Ők most épp a növények elől menekülnek. Na?
Maga az alapvetés, hogy a természet visszavág, és valami módon befakkol az emberiségnek, mondjuk célzottabban, mint egy terv nélkül lecsapó hurrikán – nem rossz. Ezt meg lehetne játszani okosan, úgy, hogy értelme is legyen. Na, az Eseményben nem így történik. Itt eleve van ez a szélben terjedő izé, vírus vagy mifene, amitől az emberek meghülyülnek. És akkor képzeljük el azt a jelenetet, mikor a szél felkerekedik, hősünk ezt éles látással spottolja a fák susogásából, és menekülni kezd a meghajló fűszálak vonala előtt, futva. Fáj már? Van ennél jobb is. (Vigyázz, spoiler jön, ha kerülnéd, ugorj a következő bekezdésre.) Például a finálé, mikor egymástól kb. egy-kétszáz méterre, két légmentesen záró viskóba (wtf?!) bújva találnak menedéket főszereplőink, de rájönnek, hogy akár kockáztatva életüket, inkább együtt akarnak lenni, így aztán hős pasink kilép a házból, és megindul a pusztában, de nem ám valami normális tempót futva, hogy hátha odaér bekrepálás nélkül, dehogy: szépen, lassan, heroikusan, patetikus zenével tálalva, arcába fúj a gyilkos szél, yeah.
Az esemény trailer
Szar az egész, na, nincs is ezen mit ragozni. Béna, erőtlen, nincs kitalálva, és igazából ez utóbbi a fő pont, amit fel tudok hozni, hogy van egy valamirevaló alapgondolat, ami nincs kidolgozva, továbbépítve, hanem csak úgy oda van baszva, pudinggal, egyed. Hát ez így kettes alá.
Utóirat: két dolgot sajnálok a film és a rendező kapcsán: 1) Shyamalan szerintem egész jó irányba kolbászolt már a legutóbbi Lady In The Waterrel, nekem legalábbis az bejött, aranyos volt, így aztán kár, hogy megint kettőt lépett visszafelé; 2) Zooey Deschanelt legutóbb a Weeds legkúlabb karaktereként láttam, és reméltem, hogy kijár végre neki valami normális filmszerep is, de hát ez nem jött be.