— Film

— 2009. October 31. 11:10

— Írta: Várnagy Szabolcs

Zombieland, avagy nem is olyan vészes a zombi-apokalipszis

A jól eltalált reklámkampánynak köszönhetően zombilázban égtünk már a nyár óta, majd az első vetítések után elöntötték a netet a 10/10 pontos kritikák. A Zombieland nagyjából rögtön bekerült az IMDb legjobb 250 filmje közé, és azt rebesgették, hogy elkészült az amerikai Shaun of the Dead, ami kenterbe veri az eredetit. No de tényleg ennyire jó a film, vagy ez csak a hype? Röviden: november 26-ára már most foglald le a jegyed, hiszen akkor fog nálunk a moziba kerülni. Hosszabban pedig… katt beljebb!

Ami az átlagos filmek fölé emeli a Zombielandet, az a stílusa. Egyrészt, a negyedik falat nem a szokásos gagyi, kamerába pillantós, a nézőket fikázós vígjáték-poénokkal bontották le, hanem Jesse Eisenberg kissé ironikus, kissé rezignált narrálásával, a hangulatot pedig csak tovább fokozzák a különböző helyeken felbukkanó túlélési szabályok, és az olyan random bevágások, mint “a hét zombigyilkossága”. Ezek az extrák amellett, hogy színesítik Zombiföld világát, sajátos könnyedséget adnak a filmnek.

“32-es szabály: értékeld az apró dolgokat.”

Ez lenne az egyik legtöbbet emlegetett szabály a sok közül, amit akár magára a műre is érthetünk. Látszik, hogy a rendezők a rendelkezésükre álló hatalmas alapanyagból (eredetileg sorozatnak indult a produkció, és az egész évadot megírták már) minél több poént bele próbáltak sűríteni a másfél órába, így pár nézés után is fel lehet valami újdonságot fedezni benne. Emellett a Zombieland a vígjátékok és a posztapokaliptikus zombifilmek legjobb tulajdonságait örökölte: pont annyi élőhalottat látunk, hogy egy pillanatig se felejtsük el az alaphelyzetet. Woody Harrelson jól hozza a teljesen zakkant, ám roppant kreatív zombikillert, és hála neki, a zombik likvidálása végig mókás marad, ám mégsem csap át puszta hentelésbe a film, hála Jesse Eisenberg tesze-tosza, kissé érzelgős karakterének.


Zombieland trailer

A hagyományos horror rajongók lehet, hogy csalódottak lesznek. Bár helyenként fel-felszisszentünk a zombik bendzsóval lecsapásakor, de aki fröcsögő beleket, halálsikolyokat és látványos csonkolásokat szeretne, az bele se kezdjen. Ez inkább egy road movie, ami bemutatja, hogy mi a teendő, ha már majdnem beletörődtünk, hogy vége a világnak, de mégis életben akarunk maradni. Kicsit a tinivígjátékos vonal is befigyel, de ez ne tántorítson el senkit. Igaz, komolyabb témák is előkerülnek, és persze megismerkedünk a szereplők előtörténetével, ami biztos, hogy nem üdítő, hiszen Zombiföldön járunk, de ezeket a jeleneteket gyorsan elütik valami poénnal, és nem hagyják, hogy elvesszen a film jó hangulata.

A popkulturális vonatkozásokról, a számtalan fogyasztói társadalomnak beintő poénról és a zseniális cameoról el sem kezdek mesélni, mert óhatatlanul spoilerezésbe fulladnék. Maradjunk annyiban, hogy az utóbbi idők legüdítőbb filmje a Zombieland, ami annyi újszerű elemet és kreativitást vonultat fel, hogy a zombi- és vígjátékkedvelőknek kötelező jelleggel ajánlott.

Linkek: