Tarsem Singh, indiai származású rendező első egész estés filmje, a 2000-es A sejt (The Cell) alaposan megosztotta nézőit: az egyik csoport rajongott a színes, különleges, rémálomszerű mesevilágért, a többiek csak szivárványszínű lufit láttak benne. Engem teljesen lenyűgözött az emberi psziché mélységeit plasztikusan, provokatívan, bizarr hangsúlyokkal feltáró, gyönyörű képekkel operáló alkotás. Most pedig végre elérkezett a magyar mozikba Tarsem új darabja, a Zuhanás.
Nem akarok zsákbamacskát árulni, akinek tetszett A sejt, annak tetszeni fog a Zuhanás (The Fall) is, mellyel a moziünnep keretében találkozhattak először a magyar nézők. Viszont a többiek se riadjanak meg. Akinek például sok volt egyszerre a félbevágott ló, a hosszan tekeredő belek, nő, férfi és keverék szörnyek látványa vagy a sorozatgyilkos beteg elméjének egyéb kivetülései, most nyugodtan hátradőlhet, egy sokkal vonzóbb álomba fog csöppenni, melyet egy bukott kaszkadőr és egy nehéz sorsú gyermek álmodnak együtt.
Meghatározatlan időben és helyen járunk, de azért sejtjük, hogy az 1920-as évek Amerikájáról lehet szó, ahol a filmgyártás épp kitermeli első nagy sztárjait, és megjelennek a filmipari szakmunkások is az “álomföldeken”. Ilyen szakmunkás Roy Walker, a kaszkadőr, aki egy bátor, ám balul sikerült mutatvány után deréktól lefelé megbénulva egy kórházban találja magát. A film kezdő képsora egy lassú, fekete-fehérben fotografált videó Beethoven VII. szimfóniájára. Még nem értjük, mi játszódik le a szemünk előtt, csak akkor világosodik meg minden, amikor a hasonló hangulatú epilógus lezárja a történéseket. A zene és képek lassú hullámzása, áradása olyan erővel szippantja be a nézőt, hogy bűvköréből sokáig nem szabadul. Amikor kitisztul a szürkés árnyalatban úszó fantázia, színek örvénye ragad el hirtelen, és beragyog mindent a nap. Poétikus…
Már a napfényes világban találkozik a román bevándorló családból származó kislány, az angolt erős akcentussal beszélő, kíváncsi és okos narancsszedő, Alexandria (Catinca Untaru) és a béna, erős fájdalmaktól és szerelmi bánattól gyötört Roy (Lee Pace). Véletlenül találnak egymásra és Royt nem a feltétlen jó szándék vezérli, amikor a törött karú Alexandriát szédületes mesékkel kezdi szórakoztatni. A felnőtt csapdába csalja a gyereket, és veszélyes játékot játszik vele (fájdalmai enyhítésére morfiumot akar lopatni). Mégis ketten együtt, a férfi kórházi ágyán, a kislány lehunyt szemei mögött teremtik meg közös álomvilágukat, melynek hőseit és varázslatos helyszíneit a kaszkadőr képzelete szüli, de az álarcos rabló és társai történetét már a kis hallgatóval fűzi kalandos (és nagyon nem koherens) mesévé.
A sztori nem rossz, helyenként határozottan élvezhető és izgalmas is. Ami azonban ezt a filmet igazán különlegessé és egyedivé teszi az a látvány. Élénk, vibráló színek, változatos formák, csodálatos tablók váltják egymást a világ minden tájáról. Az álarcos rabló meséje a gyermek és felnőtt közös képzeletében csodálatos utazássá alakul, különleges helyszínek és figurák jelennek meg benne és reflektálnak a valóságra, miközben a határvonal (ahogyan az már lenni szokott) elmosódik a két világ között.
Zuhanás trailer
A Zuhanás főszereplői esendőségükkel együtt is mély együttérzést és szimpátiát váltottak ki belőlem. Szép vagy épp érdekes arcuk őszinte és természetes érzelmeket közvetített, gesztusaik és tetteik valóságosak, igazak voltak. Remek párost alkot az ábrándozó, okos kislány és a csalóként is becsületes férfi. Az arcukon elidőző szuperközelik épp oly izgalmasak, mint a festői képorgia. Tarsem kiváló társakat választott, melyet a kompozíciók és a fényképezés maradandó műalkotássá tettek.
Linkek: