Sok könyvet faltunk az idén, nem kevesebb mint 32 regényről pedig kritikát is írtunk. Az alábbiakban két kultblogger, Deák Ági és Farkas Péter számol be személyes olvasmányélményeiről. Nick Hornby és Erlend Loe már-már törzsvendégekként köszönnek be, hazaiak közül ezúttal Vámost, Ottlikot és Nyulászt szerettük, a skandináv irodalom pedig olyan erősnek bizonyult, hogy külön kis polcot is kapott könyvrovatunkban.
Deák Ági – Top 5 könyv
- Vámos Miklós: Anya csak egy van
- Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
- J.M. Coetzee: A barbárokra várva
- Anthony Burgess: Beteg a doktor
- F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Idén személyes rekordot döntöttem: összesen 52 könyvet olvastam, Hornbytól hatot, Bukowskitól és Erlend Loe-tól négy-négy regényt olvastam, Vonneguttól pedig három könyvet faltam be. Olvastam még Burgesst, Coetzee-t, Tolkient, Salingert (tőlük kettő-kettőt). Kezembe került továbbá egy Tom Waits-interjúgyűjtemény, a Donnie Darko-könyv és két tanulmánykötet (az Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években című kiadvány és egy Bret Easton Ellis-monográfia). Elolvastam a frenetikus Biff evangéliumát, az első Trónok harcát, de még a World War Z-t is. A molyon végignézve így eléggé heterogénnek tűnik az idei listám, s bár rengeteg remek könyvet olvastam, az Anya csak egy van talált szíven a legjobban. A legszebb könyv családról, türelemről, szeretetről, elválásról. Ezüstérmes lett idén Italo Calvino stílusgyakorlata. A Ha egy téli éjszakán egy utazó az egyik, hanem A legjobban megírt regényt amit valaha olvastam. A barbárokra várva című Coetzee-regény szintén az év egyik meghatározó olvasmányélménye. A dél-afrikai író figyelemre méltó éleslátással elemzi az embert, az államot és a terror kialakulását egy kitalált birodalom működésén keresztül. Bevallom, a Beteg a doktor első harmada nem kötött le igazán, de aztán olyan fantasztikusan beteggé vált a könyv, mintha a Pulp Fictiont olvasnám burgessi interpretációban. A nagy Gatsby-t eredetiben olvastam, amit azért tartok fontosnak, mert a jazz korszak klasszikusának mondatai egyszerűen annyira szépek és ízesek, hogy a sorok szinte zenélnek.
Farkas Péter – Top 10 könyv
- Ottlik Géza: Iskola a határon
- Michael Ende: A végtelen történet
- Robert Williams: Luke és Jon
- Tore Renberg: Mégis van apám
- Trisse Gejl: Pátriárka
- Andri Snær Magnason: LoveStar
- Nyulász Péter: Helka
- Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt
- Linn Ullmann: Szemem fénye
- Carl Frode Tiller: Bekerítés
Idén sikerült minden korosztályról olvasnom legalább egy, de inkább több remek könyvet. Az itt felsorolt tíz kedvenc regény szereplőinek átlagos életkora 9-től 99-ig terjed, és ha bármiféle általános igazságot sikerült levonnom az ő történetükből, ez lenne az: folyamatosan fejlődünk, alakulunk. Romlunk vagy javulunk, de nincs állandóság, bármikor tönkre tehetünk vagy épp helyre hozhatunk gyakorlatilag bármit. A legkisebb korosztálynak Nyulász Péter Helkáját adnám kézbe, szórakoztató és igényes kalandregény. Kamaszkori vívódásokra emlékezik és emlékeztet minket is a Luke és Jon, a Mégis van apám és a Bekerítés. Intim családi horrorral borzongat két skandináv írónő kiváló regénye, a Pátriárka és a Szemem fénye. Jelen van persze az idősebb generáció is, nem is akárki képviseli: a norvég Kjell Askildsen, az átlagemberek átlagírója ezúttal is a legbanálisabb hétköznapokban építi fel katarzis és feloldozás nélküli drámáit. A lista élére két olyan regény került, amelyek mindig áldozatul esnek az “ifjúsági regény” kategóriájának, érettségük és gondolatiságuk azonban felnőtt szemmel is zavarba ejtő. A toplista kakukktojása az izlandi Magnason bizarr disztópiája, mely nemcsak kiválóan illeszkedik, de frappánsan folytatja is Orwell 1984-e és Terry Gilliam Brazilja által indított hagyományt.