— Könyv

— 2007. September 20. 18:59

— Írta: Belányi József

A létszorongás elviselhetetlen kettőssége

Adott egy város. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Budapestnek. Adott egy idősík. Esetünkben legyen a közeljövő. Adott két tér. Az egyik két-, a másik háromdimenziós. Adott egy basszusgitáros. Vegyük a 2007-ben az Ulpius-háznál megjelent könyvét.
Nagy Gergely [hatásszünet] ANGST, a városi harcos kézikönyve. Nagy levegő! Merülés a nagyváros és a lélek bugyraiba…

Csak a regény elolvasása után jövünk rá, hogy csúsztatott keretes szerkezetbe foglalt történettel van dolgunk. Ezzel persze senkit sem szeretnék arra biztatni, hogy hagyja ki az egyesszám első személyű elbeszélés középső 300 oldalát. Ellenkezőleg!

Főhősünk író-alkotó, a képregények szerelmese, ugyanakkor teljesen hétköznapinak tűnő fiatalember: viaskodik önmagával és a környezetével, álmaival és az elvárásokkal. Közben azonban létrehoz egy másik valóságot is. A panelekből álló kreáció olyannyira jól sikerül, hogy Graf nevű grafikusával a cyberpunk felé kacsingató kult-képregénynek (Angst) adnak életet. Közönségtalálkozók és fanklubok. Ahogy az a nagy képregényfüzetben meg van írva. Már a külföldi megjelenés is látómezőbe kerül, amikor…

… besokallnak. Graf a monotóniától, “énünk” pedig Graf döntésétől. A nyerő csapat feloszlik, héroszunk pedig vezeklésül (és a perek elkerülése érdekében) beáll oda, ahol sosem volt szívesen: az alkalmazotti sorba. Szövegíróként “tengődik” az Angst kiadójánál, az Est Média-szerű Papírtigrisnél.

Vonzalmát a különös nők és a médiahackerek irányába nem nagyon tudja titkolni. A szerelmi és a krimi szál ebből a két olthatatlan vágyból bontakozik ki. Tömegkommunikációt megbuheráló városi harcosokat bújtat lakásában, miközben napokig hanyagolja a munkahelyét és a barátnőjét. Ráadásul megjelenik az amerikai befordulós filmek állandó szereplője, a hihetetlen életúttal rendelkező csapos is, akivel meg lehet beszélni mindent. Sőt, Jég olyan ünneplésben is benne van, amikor számára titok marad maga az esemény, amire inni kell.

A könyv végére szinte minden szál szétfoszlik, de nem írói hibáról beszélek. Megjelenik az angst szó második, komplexebb jelentése. Szorongás és félelem a léttől és a nemléttől. Vajon ezek után elkerülhető a kultregényként beharangozott műben az összeomlás? A besorolással csak pár dolog miatt vitatkoznék:
1. A hat-hétsoros, történelmi utalásokat tartalmazó leírások néha túl terjengősek, nehezen követhetők.
2. A Power Puff Girls nevét hatalmas szentségtörés Power Pop-nak írni [csak viccelek].
3. Te vagy az én párom.

Egy kis wikiblog:

  • Nagy Gergely: A Kimnowak basszerosa, író, újságíró (a HVG Online virtuális hasábjain is). Szinte már polihisztor.
  • Angst: Mezei értelmezésben félelem, azonban a pszichológia nagykönyvében a szorongás a nemléttől definíciót találhatnánk a címszónál.

Linkek: