Most induló új cikksorozatunkban az irodalmi világ negatív jóslataiból, disztópikus és poszt-apokaliptikus regényeiből válogatunk, melynek nulladik, beköszönő cikke egyszerre kedvcsináló és a téma rövid áttekintése.
Az ember folytonos elvágyódása miatt, kritikai szándékkal, vagy pusztán szórakozásból régóta teremt fiktív világokat, melyeket más idősíkokba, a föld alá és fölé, a sötét óceánok mélyére, vagy gyakran a Földön túlra, a hideg űrbe képzel. Szép új világok a tapasztalatok, álmok, remények és feltételezések egyvelegéből, ahova csak néhány számkivetett utazó vagy kiválasztott juthat el, hogy a hosszú, embert próbáló utat elviselve, ádáz ellenségeket és soha nem látott szörnyeket legyőzve hazatérése után egy háborúktól, elégedetlenségtől és bűnöktől mentes szebb, boldogabb életről mesélhessen. Ezek az áhított helyek és paradicsomi körülmények megtalálhatóak az ősi mitológiákban, megannyi vallásban, felfedezők naplóiban, filozófiatörténetben és társadalomtudományokban, de a korai és a kései irodalomban egyaránt. Utópiáknak hívjuk őket, melynek szűkebb jelentése “seholsincs-ország”.
Azonban az utópiákat idővel akaratlanul is megfertőzte a realitás, történelmünk olyan kijózanító eseményei, mint a nukleáris katasztrófák, járványok, vagy a megvalósult utópiáknak hitt diktatórikus rendszerek, melyek összedőlve emberek milliót temették maguk alá. Idővel egyfajta válaszreakcióként létrejöttek az antiutópiák, más nevükön a disztópiák is, melyek még mindig illúziók, ábrándok, csak már egy jóval sötétebb, pesszimistább, kiábrándultabb változatai. Legalább annyira rettegve a rajtunk kívül álló dolgoktól, mint saját tudásunktól, hatalmunktól, és azok következményeitől, a látszólag kontrollálhatatlanná váló a technikai fejlődéstől a pusztuló élettérig. Közben a tudás gyarapodásával, a tudományok fejlődősével minél többet fedezünk fel a világegyetemükből, földünkről, vagy tudunk meg saját magunkról, válunk egyre fejlettebbekké, a fantázia szélesedő spektruma mellett növekszik a mindennapos pánik, szorongás, a sebezhetőség és kiszolgáltatottság érzése.
Az idők során rengeteg fantáziadús jóslat, elmélet, film és könyv született az emberiség elképzelt sorsáról és jövőjéről. Némelyek pusztán szórakozásból, mások ténylegesen átgondolva, lehetséges megoldásokat keresve, vagy a kettő metszetén. Olyan eltérő világképek, mint a Mad Max elsivatagosodott helyei és visszafejlődött társadalma, a Mátrix vagy a Terminátor szériák örökös kérdése a minket rabigába hajtó gépekkel, vagy a cyberpunk alapjaiért felelős, végtelenségig zsúfolt urbánus környezet és megfigyelt, ellenőrzött társadalom William Gibson vagy Philip K. Dick történeteiben. Életünkre törő, mutálódott lények, természeti katasztrófák, a végleg egyedül maradt kisember bolyongása a városi rengetegben, vagy a különféle elképzelések arról, ha mindezt át is vészelnénk, hogyan lennék képesek ismét talpra állni, és esetleg egy új világ, civilizáció kiépítésébe kezdeni.
Több témába vágó regényről is írtunk már, kezdve Cormac McCarthy: Az út című művétől Szorokin Hóviharáig, melyek tökéletesen szemléltették, milyen izgalmas és sokrétű is a kérdés. Szándékunk egy kellően változatos, egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató mintával szolgálni, egyben kicsit összerendezni a témát az arra fogékony olvasóinknak, hogy később nyugodtan válogathassanak.
Lesznek közkedvelt és ismert sikerkönyvek külföldi és honi szerzőktől egyaránt, de néhány méltatlanul elhanyagolt műre is megpróbáljuk felhívni a figyelmet. Számításaink szerint a sorozat meghatározatlan időközönként, a meglepetés erejével jelentkezik majd. Év végére pedig a néhány világvége változatokat megismerve talán egy lehetséges jóslat bekövetkeztekör is már kicsit felkészültebbek leszünk.
A cikkben található illusztrációk Chris Dessaigne munkái.
Már megjelent cikkek a sorozatban: