(A polcon a hetedik BEE lesz, mert ugye volt a tavaly megfilmesített Informátorok is, ami novellagyűjtemény volt.) Ellis az egyik legnagyobb szépirodalmi élménye volt az életemnek elsősorban a Glamoráma, másodsorban a Nullánál is kevesebb miatt, ezért is lepődtem meg, amikor a semmiből feltűnt ez az egyébként utóbbi regényéhez visszatérő darab. Utánaolvasva jöttem rá, hogy részint a saját szegénységi bizonyítványom ez a tudatlanság: habár a Lévai Balázs-féle interjút tucatszor végigolvastam már (sőt, egy egyetemi Glamoráma-dolgozatomban lelkesen hivatkoztam meg azt), ott nem említette konkrét címmel, min dolgozik szerzőnk, ettől függetlenül már a 2008-as Könyvhéten elhintette az Imperial Bedrooms címét.

Mint már említettem, az Imperial Bedrooms (melyet remélhetőleg nem Birodalmi  Hálószobáknak fognak fordítani, Vader nagyúr forogna a sírjában) visszatér a Nullánál is kevesebbhez, ami – bármilyen durva is, de igaz – idén 25 éves. Újra feltűnik Clay, Trent, Blair és a többi szereplő – egy azóta nyilván rengeteget változott, de tartalmilag hasonló világban. A történetet nem tárgyalnám (nem nagyon akarok utánaolvasni, amíg kezemben nem tartom a könyvet), aki nagyon tudni akarja, lapozza fel a Wikipedia papiruszait, vagy olvasson el itt egy részletet a regényből.

(Nyilván nem kell mondani, de amint a kezünkbe akad egy példány, elkezdjük írni róla a cikket ezekre a hasábokra. Egyébként szerintetek mi lenne a cím legkonzekvensebb fordítása?)