Philip K. Dick korunk egyik legelismertebb science fiction írója. Ugyan élete folyamán nem részesült igazán sok elismerésben, de 1982-es halálát követően az emberek felfedezték a műveit, és a Blade Runner című kultfilm után egykettőre rendkívül népszerű lett. Még huszonhat évvel később, 2008-ban is töretlenül jelennek meg a jobbnál jobb regényei magyar nyelven, legutóbb például a Várjuk a tavalyi évet, ami, ha sok újat nem is mond, de piszkosul jó.
Ismét nyereményjáték a Kultblogon, ezúttal azonban nem a könyvet nyerheted meg, hanem valami olyasmit, amit boltban nem lehet kapni.
A Várjuk a tavalyi évet a tizenötödik Philip K. Dick-könyv az Agave kiadó gondozásában (nem számítva az önéletrajzi kiadványt), ezért túlságosan sok újdonságra már nem kell számítani a korábbi történetekhez képest. Sőt, a regény első ötven oldalában az író minden eddig ismert sablonjával, kliséjével összefuthatunk: tönkrement házasságban fuldokló főhős, csillagközi háború, drogok, prekogok, telepaták és még sorolhatnám. Nem is ez a fontos tulajdonképpen, hanem hogy Dick a továbbiakban megint képes volt egy egészen egyedi, rettenetesen elborult, ám mégis rendkívül elgondolkodtató sztorit összerakni, aminek talán az az egy nagy baja van, hogy túl hamar ér véget. Persze ez se új: Dick regényeinek mindig az az egyetlen baja, hogy egyszer véget érnek.
2055-ben járunk. A főszereplő dr. Eric Sweetscent, a Tijuanai Szőrmekészítő és Festő Vállalat (TSzFV) kiváló műszervsebésze. A vállalat vezetőjének, dr. Virgil Ackermannak az orvosa, aki már legalább százharminc éves, köszönhetően annak, hogy amint valami létfontosságú szerve elhal, dr. Sweetscent azonnal kicseréli egy újra. Hiába azonban a jól jövedelmező állás, emberünk élete mégis egy katasztrófa: a felesége – Kathy – az a fajta nőtípus, akit ember még a legnagyobb ellenségének sem kíván. Még a munkahelyük is ugyanaz, csak míg a férfi életben tartja Ackermannt, addig a nő az 1935-ös Washingtont (a Wash-35-öt) próbálja rekonstruálni neki, hogy ezáltal még jobban a kedvében járjon.
Dick világa persze ennél sokkal bonyolultabb. Dr. Sweetscent nemsokára Cheyenne-ben, Gino Molinari ENSZ főtitkár mellett találja magát, aki galaktikus háborút folytat a ríg faj ellen, és talán az egész univerzum legbetegebb embere, a gimnazista Mary Reinekével folytatott pedofil kapcsolatáról nem is beszélve. Ezalatt a felesége egy drogszeánszon kipróbálja a legújabb fejlesztést, a szigorúan illegális JJ-180-at, ami előre-hátra képes repíteni az embert az időben, akár évszázadokkal is. A háború kimenetele mindeközben napról napra kedvezőtlenebbül alakul, dr. Sweetscent élete pedig kész pokollá változik, miután egyszer csak megjelenik az asszony Cheyenne-ben, és drogfüggővé teszi őt is.
Aki már olvasta az eddig megjelent könyvek többségét, annak a Várjuk a tavalyi évet talán már könnyebben fogyasztható. Dick ezúttal is komoly útra invitálja az olvasót egy olyan világba, amiben mintha az lenne a lényeg, hogy a végén senki se legyen boldog. Reménytelen életekbe tekinthetünk be még elkeserítőbb környezetben, ráadásul a robotok és idegen fajok jelenléte csak súlyosbítja a helyzetet. A könyv gyakorlatilag letehetetlen, még az utolsó oldalon is akkora megmondást tartogat, hogy az embernek muszáj csendben elmélkednie vagy tíz percig utána. Élvezetes olvasmány, és bár sok újdonságot nem kínál, de minden benne van, amiért Dicket eddig is nagyon szerettük.
Játék:
A játékunkban három darab, “Fuck Reality” Philip K. Dick kitűző egyikét nyerheted meg, amennyiben helyesen válaszolsz az alábbi kérdésre. A megfejtést az info kukac kultblog pont hu címre küldd el, az eredményhirdetésre március 9-én kerül sor.
Kérdés: Hogy hívják azt az Oscar-díjra jelölt színészt, aki az egyik Philip K. Dick regény filmadaptációjában a legerősebb prekogot alakította?
Linkek: