C. J. Sansom Kard által című középkori regénye meglehetősen nagyot ütött tavaly az üdeségével, nyomozási leírásokat túlszárnyaló, sötét képábrázolásával és különféle vallási nézetek bátor felvezetésével. Tulajdonképpen csak az osztotta meg az olvasókat, hogy az alapötlete túlságosan is hasonlított Umberto Eco kétszáz évvel korábban játszódó szerzeteskrimijére. Azóta eltelt egy év, és a kiadó Agave becsületesen meg is jelentette a második kötetet, a Sötét tüzet (Dark Fire), amiben minden fanyalgó imája meghallgattatásra talált. C. J. Sansom egyedi és utánozhatatlan, okos és elrettentő, történelemhű és fiktív, illetve mindenek előtt élvezetes folytatást írt, ami a tökéletesség határát súrolja.
Matthew Shardlake, a sokak által megvetett púpos ügyvéd legújabb esete az első rész után három évvel később, 1540 forró nyarán játszódik, mikoris Anglia helyzete egyre elkeserítőbb. Mivel VIII. Henrik király korábban megtagadta Rómát, ezért mindenki egy francia-spanyol inváziótól tart, ráadásul a Cleves-i Annával való házassága is a végét járja, ami hatalmas politikai változással és jelentős pozícióban lévő fejek hullásával fenyeget. Az egyik ilyen különösen veszélyeztetett pozíciót Thomas Cromwell, Shardlake régi ismerőse tölti be a király főminisztereként, a bukása pedig elkerülhetetlennek tűnik, mivel ő volt az a szerencsétlen, aki rábeszélte Henriket a lehetetlen frigyre. Az utolsó húzása, amivel visszakerülhetne a kegyeltek közé, és ezzel elkerülhetné a hóhért, a korszakban ismeretlen, s ezáltal misztikus erőkkel felruházott görögtűz bemutatása lenne, hiszen ezzel egy olyan fegyvert adhatna a királya kezébe, amivel még egy legyőzhetetlennek tűnő francia-spanyol szövetségnek is megálljt lehet parancsolni.
Azonban minden ellene dolgozik: a hivatalnokot, aki rátalált a görögtűz képletére, megölik az alkímistájával együtt, és mindennek nyoma vész. Tizenkét nappal a bemutató előtt Cromwell némi nyomással Shardlake-et bízza meg azzal, hogy találja meg az emberélete(ke)t mentő képletet, ő viszont éppen egy fiatal lány védelmén dolgozik, akit meggyőződése szerint hamisan vádolnak gyilkossággal. Két bonyolult ügyet kell ezúttal tehát megoldania a furfangos eszű ügyvédnek egyszerre, de ez még úgy is kivitelezhetetlennek tűnik, hogy Cromwell mellé adja segítőnek az egyik legfőbb bizalmasát, a rejtélyes múltú Barakot.
A Sötét Tűz így egyszerre két szálon játszódik: folyamatos váltásokkal mutatja be a korabeli, átlagos londoniak könyörtelen mindennapjait és a felső tízezer fényűző életét, s ennél izgalmasabb, illetve hitelesebb narrációt C. J. Sansom keresve sem találhatott volna. Részletes és élvezetes leírásokkal nyerhetünk betekintést a város minden zugába, miközben nem csak két, tetőfokára hágott feszültségű nyomozásban próbálunk találgatni, hogy mi történhetett, hanem megkapjuk ismét azt a rengeteg filozofikus hangulatú, vallási-politikai nézeteket boncolgató párbeszédet is, ami már a Kard általban is ragyogóan működött. E mellett Barak karaktere minden ellenszenvessége ellenére is működik, az első részből megismert Guy apró mellékszereplése pedig jó húzás.
Így nem meglepő, hogy a közel négyszázötven oldalas regényt hamar ki lehet végezni. C.J. Sansom briliáns fordulatokkal, rendkívül valósághű és olykor különösen brutális képekkel, na meg rengeteg nyomozással vezeti végig főhősét a történeten, amiben sokadik végiggondolásra sem találok hibát, sem olyan részt, vagy dolgot, amin változtatnék. A Sötét tűznek ott a helye a kiadó többi, zseniális történelmi krimije mellett: nem csak a hasonló besorolása miatt, hanem mert fantasztikusan jó.