Elég sokáig szemeztem a mozgólépcsőről egy plakáttal, ami egy könyvet hirdetett. Az a pár mondat felkeltette a figyelmemet, a szerző nevét és a mű címét viszont képtelen voltam megjegyezni. Utólag nem is csodálkozom ezen, mivel Joan Slonczewksiről, valamint az ő könyvéről, az Elízium lányáról volt szó. Aztán valahogy mégis eljutott hozzám, és – bár a plakát alapján mást vártam – remekül szórakoztam az 522 oldalon keresztülrágva magam. Hiába sci-fi, épp annyira szól a máról (és a tegnapról), mint a holnapról. Hiába egy sorozat része, önálló kötetként is tartalmas és elgondolkodtató olvasnivaló.
Mielőtt röviden vázolnám a set-upot, gyorsan felsorolom, hogy milyen témákat érint az eredetileg biológusprofesszor írónő: születésszabályozás, géntechnológia, intelligens tervezés, természeti vallások, túlnépesedés, halhatatlanság, robotforradalom, biológiai és társadalmi alkalmazkodás, nagycsalád, felzárkózás, kémkedés, elszigeteltség és politikai nyitás. Ha a lista alapján még mindig nem győztelek meg, hogy nem egyszerű ponyváról van szó, hanem igenis gondolatébresztésre alkalmas könyvről, akkor olvass tovább!
A sztori onnan indul, hogy egy természeti vallást követő “kattogó” család űrsiklón Elíziumba érkezik, ahol az apa, Feketemedve orvosi kutatómunkára jelentkezik a halhatatlanságot kereső laboratóriumban, míg 
az anya, Esőfelhő – aki a matriarchális elveket valló nép normái szerint a családfő is egyben – a politikai és katonai veszéllyel fenyegető Urulan tolmácsa lesz az elíziumiakkal, illetve rajtuk keresztül a Szövetséggel folytatott tárgyalások során. Elízium egyébként egy óceánbolygón található, több városból álló, ezer évig elélő emberek által alkotott kommuna. A bolygón még két értelemmel bíró közösség él: a Cserék, illetve a nanointelligens háztartási és egyéb robotok.
Előbbiek képesek az életformálásnak, azaz kényük-kedvük szerint tudnak beavatkozni a teremtés folyamatába, ugyanakkor a békés együttélés népük létének alapja. Utóbbiak pedig szépen lassan öntudatra ébrednek. Elíziumnak – és a kattogó családnak – tehát több fronton kell harcba szállnia a jelenért és a jövőért, miközben Joan Slonczewski fantáziája határait feszegeti. Számomra néhol fura, hogy olvasás közben például az Urulan középkori gigabirtokként jelent meg űrtechnológiával, míg a kattogók ősközösségi vonásokkal rendelkező hipervándorok. Hogy mi sülhet ki mindebből? Egy remek könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, de szinte biztosan tudom, hogy előző cikkem kommentjeinek 5%-át sem fogja elérni ezé. Ami nagyon szomorú.
Linkek: