A tavaly okozott hatalmas katarzis után részemről nagy várakozás előzte meg Caleb Carr Kreizler-ciklusának a második részét, és óriási vehemenciával vetettem rá magamat, miután végre beköszöntött a vizsgák utáni édes semmittevés rövid, de annál jobb időszaka. A Sötétség angyala ráadásul minden előzetesen támasztott elvárásomnak megfelelt, sőt, még tudott nyújtani nem kevés pluszt is. Az már most biztos, hogy Caleb Carr a Millennium-kori krimik koronázatlan királya.
A Halál angyala talán a legjobb Agave kiadvány volt tavaly. Caleb Carr minden apró részletbe belemenően építette fel 1896 New Yorkját egy borzasztóan sötét krimi erejéig, melynek a főszereplője a német-magyar származású dr. Laszlo Kreizler elmeorvos, és kis csapata, avagy a New York Times cinikus és részeges újságírója, John Schuyler Moore, Sarah Howard (aki ebben a kötetben még Theodore Roosevelt titkárnője), 
az alapjaiban új eszközökkel nyomozó Isaacson-fivérek, valamint a főszereplő befogadott tanítványa, Stevie Taggert, és a komornyik, vagyis az óriás Cyrus volt. A regény olvasása közben sokszor olyan érzésem támadt, mintha a CSI millenniumi változatával lenne dolgom: az adott kornak megfelelő szuperfejlett technikáknak a segítségével (pl. ujjlenyomatvétel) Kreizlerék képesek voltak elkapni egy sorozatgyilkost, aki hosszú ideje rettegésben tartotta a város kiskorú férfiprostituáltjait.
A Sötétség angyala címmel megjelent második rész egyenes folytatása az elsőnek. Egy évvel később játszódik a regény, a csapat pedig változatlan, azt az egy dolgot leszámítva, hogy Miss Howardnak annyira megtetszett a nyomozósdi, hogy megalapította a saját detektívirodáját, és kizárólag női ügyfelekkel foglalkozik (ezt az egészet persze nem tudta volna megtenni, ha Roosevelt karrierje nem kezd el gyorsan felfelé ívelni, és a polgármesteri székből nem szólítja a kötelesség máshova). Ez a cselekmény kiindulópontja: Miss Howardot megkeresi Narciso Linares, a spanyol konzulátus egyik magasrendű diplomatájának a felesége, hogy a tizennégyhónapos gyereküket valaki elrabolta, a férje azonban a két ország közti háborús hangulat miatt nem kívánja bejelenteni az eltűnést, mert az csak olaj lenne a tűzre. Ezután gyorsan összeverődik újra a csapat, és megkezdődik a nyomozás, ami már a korai fázisban olyan eredményeket hoz, melyek talán még borzasztóbbak a tavalyi esetnél is.
Caleb Carr ezúttal is rendesen elvégezte a házifeladatát, így ismét egy lélegzetelállítóan lüktető és részletes New Yorkban találjuk magunkat, ahol még a legkisebb apróságnak is fontos jelentősége van. Az izgalmas nyomozás mellett (amely ezúttal a város közelében lévő vidékre is vezet) a női erőszak kérdését feszegeti a Gondoskodó Anya-elméleten keresztül, és olyan dolgokra világít rá, melyek száz évvel ezelőtt abszolúte tabunak minősültek, de talán még ma sem számítanának könnyű beszédtémának. Kifejezetten intelligens a könyv felépítése, és óriási terjedelme (majdnem 700 oldal) ellenére sem válik körülményessé. Gyors tempójú, minden tekintetben izgalmas darabbal van dolgunk, ami a fő történeti szál mellett ismét tartalmaz egy nagy adag társadalomkritikát (és útikalaúzt) az alvilág és a korrupció felé, miközben igaz barátságok kialakulásának és vérbe torkolló tragédiáknak lehetünk a szemtanúi.
Aki ismer, az tudja, hogy nálam az olvasás egy folyton, soha meg nem álló dolog, és ebből kifolyólag mindig rengeteg könyvet olvasok (néha párhuzamosan többet is), de hosszú idő után a Sötétség angyala az első olyan második rész, ami képes volt még a nagyszerű elődöt is felülmúlni. Ugyan még nincs december, de meg merem kockáztatni, hogy Caleb Carr zseniális regénye nálam ismét vinni fogja az év legjobb Agave könyv címét, mindazonáltal, akiknek kimaradt az első rész, azoknak azt tanácsolnám, hogy kezdjék azzal, és csak utána fizessenek be a folytatásra.
Linkek: