Lehane sorozatának hősei, Patrick Kenzie és Angela Gennaro magánnyomozók már a negyedik oldalon megkötözve ébrednek egy milliárdos birtokán, azaz a könyv már az első soroktól kezdve ezerrel száguld, Lehane pedig végig tartja ezt a tempót. Eltűnt egy dúsgazdag lány és az utána nyomozó detektív is, aki ráadásul Kenzie mentora és jó barátja volt, tehát a busás jutalmon felül a páros személyes indokok miatt is vállalja az ügyet. Miközben főszereplőink az eltűnteket igyekeznek megtalálni, több százezer dollárra, egy szektára, és egy meggyilkolt nőre is bukkannak, a  szálakat persze autós üldözések, csábítások, nagy piff-paffok és durrok közepette igyekeznek kibogozni. Akció mellett humorban is dúskál a Megszentelt életek. Kenzie és Gennaro csípős megjegyzésein, lazaságán bárki jókat derülhet, még azok is jól szórakozhatnak, akik eddig lemaradtak a sorozat első két részéről. Számukra azonban az előző epizódok későbbi felfedezése kevesebb örömmel járhat, mivel Lehane röviden visszautal azok zárására.

Az amerikai sztáríró ismeri a tökéletes krimi receptjét, a Megszentelt életeket viszont mégsem találja el igazán. A regény amiatt veszít értékéből, hogy Lehane túlságosan hamar adja az olvasó kezébe a megoldás egyébként is egyszerű és megszokott kulcsát; senki és semmi nem az, mint aminek látszik. A gyanú azonnal az eleinte talán túlságosan is ártatlan karakterekre terelődik, a könyv emiatt hiányolja az igazán nagy fordulatokat. A Megszentelt életek ezért sajnos nem éri el a Viharsziget sztorijának zsenialitását, mélységét, nem operál olyan izgalmas fordulatokkal, de így is a magával ragadó, letehetetlen krimik közé tartozik. A Megszentelt életek tehát nem annyira rendkívüli, hogy mozisikerré válhasson, de annyira viszont jó regény, hogy a zsáner kedvelőinek jó szívvel ajánljuk.

Kapcsolódó cikkeink:

• Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem kritika
• A Viharsziget című film kritikája