Megint játékos kedvemben vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy leírom, szerintem milyen hozzávalók felhasználásával lehet létrehozni egy Christopher Moore-hoz hasonlóan vicces írót. Bár az említett úriember munkásságából egyelőre csak egy könyvet ismerek, nevezetesen a Mocskos meló címűt, azért belevágok. Ha valaki ki tudja “tenyészteni” útmutatásaim alapján a klónt, akkor jelentkezzen a Playboy szerkesztőinél, ők ugyanis keresik az ilyet. Akkor lássunk is hozzá!
Vegyük a legformálhatóbb alapanyagot, egy újszülöttet. Esti mese helyett olvassunk neki Rejtő-regényeket, hogy a legképtelenebb alapötletek is hétköznapinak tűnjenek számára. Óvodás korában Cartoon Network helyett nézessük vele végig többször a Monty Python-életművet – külön figyelmet szentelve a Gyalog galoppnak, így a nem vicces dolgokban is meglátja majd a humort. Amint megtanul olvasni, pakoljuk tele a polcát Vonneguttal és Örkénnyel, elérve ezzel nála azt, hogy zsigerből lássa a mélységet, az abszurditást és a groteszket. Ezek után hagyjuk egy ideig, hadd keresse a saját útját, végül úgyis rá fog találni a sikerhez vezetőre. Kábé ötven év, és a teremtény képes lesz megírni a Mocskos meló című könyvet. Ha szerencsénk van.
Ha nincs, akkor vegyük kezünkbe fent említett úr fent említett regényét. Nem irodalomtörténeti műremek, sokkal inkább egy nehezen letehető, élvezetes és sodró utazás a fekete humor országába, miközben érezzük, hogy a szerzőben is munkál a gyász, akárcsak főhősében. Hamvazó Károly (Charlie Asher) régiségkereskedő. Rögtön a könyv elején hatalmas veszteség éri, aztán még hatalmasabb meglepetés: kiderül, hogy ő a halál. Ha pontosak akarunk lenni, akkor igazából “csak” egyike azoknak, akik segítik a lelkek örökös útját a Földön. Illetve ő szűkebb környezetében, San Franciscóban.
A Mocskos meló tipikusan az a regény, aminek szinte lehetetlen írni a történetéről anélkül, hogy valami olyat áruljunk el belőle, ami csökkenti mások élvezetét. Vannak benne persze várható, vagyis inkább sejthető fordulatok, de a csetlő-botló “bétahím” története egyáltalán nem hétköznapi. Az utolsó csavar pedig mindent visz!
Még valami pulzál vörösen már messziről a könyvről és írójáról. Alapos vallási kutatás (katolicizmus, buddhizmus, többistenhit, satöbbi) előzte meg, valamint Mr. Moore minden bizonnyal sokat beszélgetett hospice-önkéntesekkel, gyászolókkal.
Van még valaki, akit az Agave Kiadónál megjelent kiadvány kapcsán meg KELL említeni? Van bizony! Egyetlen elgépelést találtam a könyvben, és ez nem kis szó, ugyanis dolgoztam korrektorként egy azóta megszűnt napilapnál. Mindez Balogh Zsolt-nak köszönhető, aki alapos munkát végzett.
Linkek: