Egy Philip K. Dick életét bemutató biográfiai írás már várható volt, de talán illett is az Agavétól, ha már az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét produkáló sorozatát köszönhetik neki. (Nincs statisztikám, de így egy fél polcnyi könyv publikálása után feltételezhető, hogy nem volt rossz a befektetés.) A regények és két novelláskötet publikálása után tisztességes dolog a rajongók kezébe adni egy olyan anyagot, amelyből tüzetesen megismerhetik kedvencük életét. Nem mondom, hogy a választás rossz volt, mert Lawrence Sutin munkája a legalaposabb elérhető PKD biográfia, az viszont tény, hogy ez nem egy könnyed délutáni olvasmány, hanem egy olyan részletességű és mélységű írás, amivel az életrajzírást, mint műfajt egyetemen lehet tanítani (és ezt valószínűleg teszik is).

Sutin visszamegy egészen Dick születéséig és onnan a legnagyobb részletességel mutatja be az író életét a haláláig. Ami abszolút pozitív, és a javára válik az anyagnak, hogy Sutin az életrajzírók legnagyobb profizmusával semmiben sem hagyatkozik a saját elképzelésére, nagyon ritkán ad hozzá véleményt, és amikor szubjektív fonalat akar befűzni, a Dick körül élők szavait idézi, a hozzá közel állókat szólaltatja meg. Így halljuk az életrajz során megszólalni feleségeit (akik közül mind az öt ex lett még halála előtt), gyerekeit, barátait, ismerőseit, szerkesztőit, kiadóit, a kor és szcéna más íróit, illetve kapunk adagokat az Exegézis című brutális terjedelmű naplóból. Azzal, hogy már születésétől követi végig az életrajzot, Sutin eléri azt, hogy megértsük Dick gondolkodását, nehézségeit és örömeit, belelátunk a fejébe, és kicsit úgy gondolkodtat, mint az író maga. Ez a játék baromi érdekes, mert legalább egy tucat hatalmas homlokracsapást hoz, ahogy az életrajzi motívumokkal párosíthatja az ember a biográfiában olvasottakat.

Philip K. Dick

Az Isteni inváziók tehát egy nagyon alapos és vér profi munka. Viszont. Talán ez a túlzott profizmus és analitikus szemlélődés az, ami ilyen terjedelemben már nehéz olvasmánnyá teszi a könyvet. Egy súlyos pszichológiai problémákkal küzdő, elképesztően izgalmas gondolkodású, kreatív ember agyába bújni érdekes dolog, amit fel-fellazítanak a közbevetett idézetek, beszélgetések foszlányai, mégis száraz marad az anyag. És nagyon sok. A részletesség, a mindenre kiterjedés olyan mértéket ölt, hogy szinte már azt is percre pontosan tudjuk, hogy PKD mikor vette be az adott napi gyógyszerét, és hogy melyik pizsamáján milyen alakú volt a kávéfolt. Ezt a túlzást pedig nem is feltétlen az információk túladagolása okozza, inkább néhány részlet folyamatos ismételgetése. Egyes dolgokat jó folyamatosan szem előtt tartani, mert néhány részlet Dick egész életére rányomta bélyegét, de bizonyos motívumokat olyan szinten szajkóz Sutin, hogy néhol már egész oldalakat lehetne úgy átugrani, hogy valójában semmiről nem maradunk le.

Végül jegyezzük meg, hogy kinek szól ez a könyv. Először is kell hozzá PKD-olvasottság és bizonyos fokú rajongás. Aki még nem olvasott Philip K. Dick könyvet egyáltalán, az felejtse el – itt kezdeni egyszerűen hülyeség és értelmetlen. Legalább hat-hét jelentősebb olvasmányélmény után, ha úgy érzed, ez a pasi baromi érdekes, meg hogy jesszus, hát mi volt ezzel a faszival, hogy ilyen kattant dolgokat írt, na, akkor ess neki. A könyv során az összes fontosabb műve terítékre és elemzésre kerül, de sokkal inkább a kontextusba helyezés és értelmezés a lényeg, mint hogy lelője a poénokat, úgyhogy attól nem kell tartani, hogy ez után nem marad érdekes sztori a bibliográfiában. Akad, bőven.

Ami egy extra érdekesség, és kifejezetten jó fellélegzés a könyv végén az időrendi áttekintés, ahol Sutin számba veszi Dick összes írását, és amelyekről nem volt szó a biográfia során, azokat itt gyorsan górcső alá veszi. Plusz itt megy először direkt szubjektívbe azzal, hogy pontozza Dick összes könyvet egytől tízig, ezzel az életmű egészéhez mérten súlyozva a kiadványokat. Itt már többször megenged magának egy lazább hangnemet, és alkalomadtán kibújik belőle a rajongó vagy épp fikázó. Kifejezetten jó fordulat, hogy a végére, ahol a leginkább adatszerű felsorolást várhatnánk, egy ilyen jópofa befejezést kanyarint.