Palahniuk szereti, ha figyelmesen olvassák a könyveit, és különbözőmódszerekkel igyekszik elérni, hogy ne roboghassunk csak úgy át rajtuk,ám a legmeredekebb próbálkozása eddig a Pygmyben került bevetésre. Egy kis ízelítő:

“Respected potential reproductive vessel, request engage preliminary foreplay ritual prior genital coitus.”

Az hagyján, hogy a kis terroristánk teljesen rideg, formális nyelven beszél, de mindezt egy fiatal cserediák tört angoljával teszi, képregényekbe illő hangutánzó szavakkal és vad asszociációkkal, megfűszerezve azzal, hogy épp a pubertás korban jár, így a mellek és az erekciója jócskán eltereli a figyelmét. Mindez azt eredményezi, hogy az olvasónak magának kell minden egyes mondatot fejben kiegészíteni: első körben ragozni, aztán összerakni a különböző jelölésekből, hogy mire is gondol. Mondanom sem kell, ez az írási technika igencsak fárasztó, két fejezet után (max. 5 oldal) teljesen lezsibbaszt.

A Pygmy le sem tagadhatná íróját, fő-anti-hősünk a harmadik fejezetben már megerőszakolja a helyi iskola mindenkit pesztráló keménylegényét egy szupermarket illemhelységében. A leírás módja is a tőle megszokott: szinte érezzük az esemény közben szorongatott, vértől, váladéktól és ondótól bűzlő pénz szagát.

Chuck Palahniuk – Pygmy trailer

Palahniuk jólmegmondása ezúttal a fiatalságot vette célkeresztbe, és középiskolások segítségével tolja a képünkbe, hogy mennyire romlott az egész amerikai társadalom. A könyv kevés helyszínen játszódik: iskola, családi fészek, szupermarket, vallási centrum. Ezen helyekkel igyekszik megmutatni, hogy azért velejéig romlott Amerika, mert mindenki mindenhol korrupt, kezdve a pedofil apáttal, folytatva az alagsorban a többi szülővel vibrátor-tesztelő partit tartó anyukával és a megerőszakolt diákkal, aki később mészárlásba kezd.

Ám a téma ellenére ez volt az első Palahniuk könyv, ahol a nála megszokott gyomron vágás elmaradt. Ami kezdetben úgy tűnt, hogy az előnyére fog válni, a végére már túl szájbarágós lett és unalmas. A nyakatekert nyelvtana miatt egyrészt nem tudtam azonosulni a szereplővel, másrészt a durva jelenetek súlya sem jött át rendesen. De, ha ez nem lenne elég, sem a téma, sem a humor nem volt elegendő ahhoz, hogy kitartson és ne laposodjon el a könyv végére. Jobb lett volna, ha egy novella marad ez a regény. Akkor nem vesztett volna a tört angol az érdekességéből, a felhozott társadalmi parák és a poénok pedig nem lettek volna ezerszer elismételve.

Végül, bármily szomorú is ezt írnom, de csalódott vagyok. Palahniuk könyvei közül a Pygmy az egyetlen, amit nem olvasnék el újra. Ha már az úr minden más könyvét olvastad, akkor hajrá, de ha nem, akkor javaslom, hogy előbb a többin legyél túl. Ízelítőként olvasd el a korábbi Palahniukes bejegyzéseinket!

Korábban a Kultblogon:

• Minden, amit a pornóiparról tudni szeretnél (Chuck Palahniuk – Snuff)
• Bűnhődés és bűnhődés (Chuck Palahniuk – Cigányút)
• Monológ a fekete dobozhoz (Chuck Palahniuk – Halálkultusz)
• Chuck Palahniuk Choke-jának rövid, felszínes és semmitmondó filmadaptációja

Link:

• Chuck Palahniuk honlap