Szóval hogy először is, jól van na, megint késtünk az eredménnyel, de ezt most igazán nem kenhetitek ránk, hát az Igazság Tudóját sem lehet csak úgy noszogatni, hogy nyilatkozzon meg. A csillagok és a Föld tengelyfordulata azonban ma estére szerencsére irányba állt, úgyhogy nekünk is örömünkre szolgál, hogy végre elmondhatjuk az eredményt. Ez tehát a helyes megfejtés, vagy legalábbis, amit kaptunk onnan a valahonnan túlról:

Egyszer, még régesrég, élet egy juhász, akit nevezzünk Bobnak. Bob becsületes, jó ember volt, így nagyon vigyázott nyájára, minden reggel, minden este és naponta is többszor megszámolta őket. Szerette a bárányait, ők meg szerették őt.

Egy nap azonban kapott egy fekete bárányt, egy rejtélyes úriembertől, akinek nevét nem tudjuk, csak azt, hogy hatalmas kalapja volt, mely eltakarta arcát a világ elől, ezért a legenda úgy hívja, a Kalapos.
Bob örült a báránynak, hisz plusz egy bárány az mégis plusz egy bárány. De ez a bárány gonosz volt és sajnos Bob ezt nem vette észre(egyes pszichológiai tanulmányok itt kitérnek arra, hogy Bob igazából érezte, csak tagadta, de ebbe most nem mennék bele).

A fekete bárány terve az volt, hogy elöször Bobot, majd a környéket, majd az egész világot meghódítja, úgy, hogy mindenkit őrületbe kerget. Napokat, heteket dolgozott a tervén, mígnem kitalálta a tökéletes megoldást: összezavarja Bob birkaszámolását.

Egyik reggel Bob megszámolta a birkáit, mind a 101 megvolt. Megszámolta őket ebédnél, akkor csak 100 volt. Kétségbeesetten körbejárta a környéket, de nem találta birkáját, majd mikor visszatért hozzájuk és újból megszámolta őket, megvolt a 101. Este 104 birkát számolt, majd másodjára 101-et. Reggel 97-et, majd 101-et. Ebédnél 405-öt(nem részletezném a fekete bárány technikáit, legyen elég annyi, hogy ha korunkban élne, zseniális marketinges, vagy biztosítási ügynök lenne), vacsoránál 97-et, reggelinél 20-at, ebédnél 200-at, vacsoránál 101-et. Bob nem értette, nem bírta felfogni és emiatt agya felmondott, keresett magának könnyebb melót. Bob agya azt hitte, hogy a juhász szakma elég könnyű lesz, de erre nem készült fel. Így hát, Bob innentől kezdve bárányokat számolt, állandóan. De már nem vigyázott a nyájra, egyszerűen ült, vagy épp feküdt az ágyában és számolt, számolt és számolt. Miután felkelt, mielőtt lefeküdt, két lélegzetvétel között, számolt. Nem evett, nem ivott, álmaiban is bárányokat számolt. Egy hétig húzta így Bob, mielőtt meghalt.

A Fekete Bárány – mert egy ilyen tett után nagy betűket érdemel – vérszemet kapott és kihagyta tervének második lépését, a környéket, rögtön a világra támadt. Elkezdte terjeszteni az igét, hogy a bárányok számolása megnyugtat, majd gondolta ezután végigmegy a világon és minden ablak alatt napokig bosszantja a lakosok elméjét, hogy aztán úgy végezzék, mint Bob. Sikeresen elterjesztette a világon pár nap alatt ennek a technikának a hírét(megint biztosító ügynöki képességeit használva), ami útközben picit átalakult(a Fekete Bárány nem számolt a franciákkal) és lett a mai bárányszámolós hiedelem.

Sajnálatos módon, a Fekete Bárány nem számolt azzal a ténnyel, hogy a viharban, villámlások közötti gonosz kacarászás – amit nagyon szeretett csinálni – azzal az eredménnel is járhat, hogy belecsap egy villám, s sült bárány lesz belőle. Kifejezetten finom sült bárány. Én csak tudom, én kaptam az egyik combját.

Aki nem olvasta volna végig a feladvány alatti kommentek sorát, csak annak lehet új hír, hogy tehát a nyertesünk: Percomis. Neki ezúton is gratulálunk, és egyben javasoljuk, hogy lépjen kapcsolatba a HQ-val, ha nem akarja, hogy az Igazság Tudójára hagyatkozzunk postacím ügyén is.

A többieknek szokásos fel a fejjel, egészen hamarosan jövünk megint nyereményjátékkal! Stay tuned!