Az a férfi, aki azt állítja, hogy nem kíváncsi, mi zajlik a női mosdóban, hazudik. Bár a személyes tapasztalást én mindig is előnyben részesítettem, bátran állíthatom, hogy Pivó Ágnes könyve hiánypótló mű. Olyan területre nyújt bepillantást, ahová éppen ő tiltja meg a hozzám hasonlóknak (lásd: férfiak) a bejárást.

Hosszú éveket húzott le egy elit szórakozóhely mosdójában, és közvetlenségével gyorsan belopta magát a könnyíteni igyekvők szívébe. Olvasás közben kiderül az is, hogy szerzőnk nem kényszerből vállalta el ezt a munkát. Eredeti szakmája tolmács, az éjszakai műszakba pénzkiegészítés miatt vágott bele. A motiváció eleinte csak a napi fix plusz borravaló volt, de a hazai állapotok láttán gyorsan tudatosult benne, hogy a női nem nevelésre szorul.

Rémisztő látni, hogy mennyire igénytelenek a tini diszkó serdülő királynői. A kagyló mögé rejtett kannás borok, a lehúzóra akasztott használt tamponok, az összehányt nadrágok és bugyik elgondolkodtatnak. Biztos, hogy erre a világra vagyok én hímneműként ösztönösen kíváncsi?! Költői kérdés, ezért inkább nem írom le a választ.

Vannak azért gyengeségei is a könyvnek. Egy alapos megolvasás után talán eltűntek volna a zavaró elütések és helyesírási hibák. A nemzetközi perektől nem hiszem, hogy félni kellett volna, így messze érdekesebb lehetne a könyv, ha megnevezné Ági mama, hogy melyik nemzet tagjai azok a nagyon igénytelenek. Arra nem térnék ki, hogy vajon a vallásos idézeteknek helye van-e egy vécében, mert az tény, hogy bármi, ami szokatlan, fel tudja dobni a kétbetűs kitérőket.

A duplanullás nénit mindezek ellenére csak dicséret illeti. Majdnem akkora bátorság kellett ehhez, mint Árpa Attilának a Klubos könyvéhez. Ráadásul itt is vannak celebek, csak a nevük hiányzik. Igazi bulvárbomba lehetett volna Pivó Ágnes könyve, ha egy kicsit bevállalósabb.

Végezetül csak annyit, hogy biztosan vicces lehet, ha Ági mama bemutatkozik valakinek Moszkvában. A neve ugyanis sört jelent az oroszoknál. Irigylem is érte keményen!