Nem tudtam kihagyni a mesés fordulat kiforgatását. Iain M. Banks Holtpont című könyvét ugyanis leginkább a kiberfabula kategóriába tudnám sorolni. A skót író híres arról, hogy teljes univerzumrendszereket teremt minden regényében. Nincs ez másképp a fent említett műben sem. Mintha saját csillagtérképe és lénytáblázata lenne, amit kénye-kedve szerint mozgat hihetetlen magabiztossággal. A Holtponttal egyetlen probléma van csak. A befejezés után az az érzés kerített hatalmába, hogy valamire nagyon emlékeztet a sztori. Rá is jöttem, hogy honnan ismerős a váratlanul felbukkanó objektum gondolkodásformáló története.
Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy Banks eredeti nyelven 1996-ban megjelent könyve nem egyszerű olvasmány. Több szálat mozgat egyszerre, mint egy profi csipkeverő. Bizonyos szereplőket olyan sokáig pihentet, hogy következő felbukkanásukkor már csak halványan rémlik, honnan is jöttek, és mit is csináltak korábban. Ráadásul az űrhajók saját személyiséggel rendelkeznek! Ők az Elmék, akiknek egy pikomásodperc (a másodperc billiomod része) néha örökkévalóságnak tűnik. Ha ez nem lenne elég, akkor azt is megsúgom, hogy szűkfrekvenciás beszélgetéseik során olyan kódokat és rövidítéseket használnak, amitől kényszeresen sorokat ugrik az olvasó (jelen esetben én) szeme.
Mindezek ellenére a történetvezetés magával ragadó. Hitelesre formált és jól kidolgozott karakterek életében kalandozhatunk, miközben ők egy komplex összeesküvés folyományaként egyre közelebb sodródnak egy fajok és kultúrák közötti, galaktikus háborúhoz. Egy ideig úgy tűnik, hogy az ok egy kétezer év után újra felbukkanó fekete gömb. Egy objektum, ami olyasmire képes, amire egyetlen szuperintelligens Elme sem. Ezért nem is meglepő, hogy az “agyak” azonnal sietnek a megjelenés helyéhez: abban bíznak, hogy a fura “égitest” segítségével képesek lesznek párhuzamos univerzumokba lépni.
Vannak azonban a sztoriban olyan szereplők is, akik egy picit talán feleslegesen kerültek bele a levesbe. Érdekes figurák, de a történet szempontjából annyira elhanyagolható szerep jut nekik, hogy igazából csak díszítésnek, aláfestésnek számítanak.
És hogy honnan ismerős a sztori? A Michael Crichton regénye nyomán készült filmből. A Sphere (A gömb) 1998-ban került ugyan a mozikba, viszont 1987-ben látott könyvként napvilágot. Nincs ugyan kihelyezve a csillagok közé, de szerintem az alapötlet nagyon hasonló. Ezek után mi lehet a csattanó? Az, hogy a Holtpont mindezek ellenére is teljesen rendben van. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Linkek: