Iain M. Banks Kultúra-könyvei a modern sci-fi univerzum egyik különleges naprendszerét alkotják: az emberiség egy álomszerű utópiában üldözi a szenvedélyeit mindenféle idegen faj társaságában, lehetetlenül hülye nevű űrhajók és szeszélyes mesterséges intelligenciák támogatásával. A regényekben csak a világ közös, a történetek nem követik egymást, sőt, időben olykor több száz, vagy ezer év – és e mellett ki tudja hány naprendszernyi – távlat van. Banks huszonhárom évvel ezelőtt írta meg az első Kultúra-regényt Emlékezz Phlebasra címmel, amit azóta nyolc másik követett (a legutóbbi, Surface Detail című két hónappal ezelőtt jelent meg külföldön), és e bő két évtized elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy írói munkásságát úgy ismerje el mind a szakma, mind a rajongók, hogy senki máséhoz ne hasonlítsák.

A legújabb magyar nyelven megjelent könyve az 1998-as Inversions, ami Ellentétek címmel keresendő a boltokban. A végeredmény a címéhez hűen egy nagyon is meglepetésszerű, az eddigiekhez képest szokatlan darab: Banks űropera és hardcore sci-fi helyett fantasyvel kísérletezik szűk négyszáz oldalon. A stílus kifejezetten minimalista, mivel az író nem használ mágiát, sem fantasztikumot, misztériumot viszont annál inkább. A regény annyira különleges, hogy még a bolygó nevét sem árulja el, ahol a cselekmény játszódik, csupán annyit tudunk meg, hogy két nappal rendelkezik és az emberiség meglehetősen kezdetleges technológiával boldogul napról napra. Két szálon futnak az események, az egyik egy Vosill nevű doktornő történetét meséli el, aki a király szolgálatában áll, a másik pedig egy DelHadd nevű testőr egy életszakaszáról szól, aki egy másik birodalomban védi a legfelsőbb hatalmat.

Banks világábrázolása ezúttal is kiváló. Míg a vosilli szál helyszínei leginkább a középkori Angliához hasonlítanak, addig DelHadd fejezeteiben olyan, mintha az Ezeregyéjszaka valamelyik egzotikus meséjében lennénk. Ennél is zseniálisabb viszont, ahogy Banks oldalról oldalra egyre közelebb hozza egymáshoz e két világot. Míg a narráció eleinte azt az érzést keltheti bennünk, hogy időben jókora eltérés van a két történet közt, valahol félúton már nyilvánvalóvá válik, hogy a távolság csak földrajzi értelemben mérhető, egyébként minden párhuzamosan történik. Mindkét szálat az árulás és szerelem eszközeivel mozgatja az író, de csak mesél. Nem bújik a főszereplők bőrébe, és nem is a nyomozásra helyezi a hangsúlyt, hanem a leszűrendő tanulságokra, miközben rengeteg elgondolkodtató bölcseletet és szemléletmódot oszt meg az olvasóval, igazi ezeréves mese hangulatát keltve.

A legnagyobb előnye ugyanakkor a legnagyobb hátránya is az Ellentéteknek. Minden értelemben teljesen más, mint az eddig olvasott Kultúra-könyvek, és ezt akár meg lehet élni csalódásként is. Banks könnyen megérthető komplexitása, csavaros történetvezetése és változatos karakterei teljességgel hiányoznak, és az előző bekezdésben ismertetett pozitívumok nem biztos, hogy mindenkinél megfelelő kompenzációt érnek. Furcsa darabja az életműnek így az Ellentétek; felrúgja a hagyományokat, és alázatos elbeszélésével mindennél kitartóbban lázad. Elsőre talán el sem hisszük, hogy Banks írta. Lehet, hogy másodikra se, mindennél példásabban szemléltetve, hogy a Kultúra univerzuma telis tele van olyan világokkal, amikről soha nem álmodnánk. S mitől lehetne egy sorozat még érdekfeszítőbb, ha nem ettől?