Kultblog.hu: Egy kicsit formabontó interjút szerettem volna veled csinálni, aminek az lenne a lényege, hogy én azt mondom, hogy én, mint egy átlagos olvasó olvastam a könyved. Neked lenne kérdésed egy átlagos olvasóhoz?

Laár András: Nem. Egyáltalán nem.

Kultblog.hu: Az sem érdekel, hogy mi a véleményem a könyvről?

Laár András: Ha valaki el akarja mondani, akkor mondja el. De én úgy külön nem kutakodok eziránt. Találkoztam egy csomó emberrel, aki olvasta a könyvemet, és ők mindig maguktól szépen elmondták, hogy jaj de örülnek, hogy milyen jó volt a könyv.

Kultblog.hu: Elsősorban minek örülsz: ha kritizálják, tetemre hívják a könyvedet, vagy ha elmondják, hogy mennyi mindent kaptak tőle?

Laár András: Persze, hogy jobban örülök annak, ha örülnek, mint ha nem örülnek, mert a kritizálás mögött a nem örülés van, hogy valaki fanyalog. Az nem jó, hogy szegényke megvette pénzért, áldozatot hozott, és nem elégíti ki őt a dolog. Ez nem jó. Az a jó, ha valaki örül, és egy csomó ember örül ennek a könyvnek, vagy mindkettőnek, és nyilván van egy csomó, aki nem örül, de én nagyon bízom benne, hogy aki nem örülne ennek a könyvnek, az nem is veszi meg. Bízom benne, hogy aki már megveszi, az sejti, hogy milyen lesz – ismerve engem meg a dolgaimat, és talán emiatt nem téved marha nagyot.

Kultblog.hu: Örömet akartál okozni ezzel a könyvvel, vagy volt valami cél? Vagy kijöttek maguktól? Öncélú könyv? Vagy benned volt, és ki kellett jönnie?

Laár András: Vagy egy másik verzió. Ezek az írások megvoltak 17 éves koromtól kezdve, és ezeket használtam is: KFT zenekar koncertjein mondtam ezekből a korai versekből konferáló szöveg helyett, akkor később, ugye, az egész L’art pour L’art Társulat voltaképpen ezekre a versekre épült. Tehát van egy – idézőjelben mondom, hogy – “irodalmi anyag”, egy megírt anyag, aminek most már időszerű volt megjelennie. Eleve az interneten hosszú évek óta, évtizedek óta fent vannak ezek a dolgok, ezek a versek. Az emberek maguk szerették annyira, hogy felírogatták, és egymásnak elküldözgették. Nagyon sok hibás verzió volt közkézen, tehát igazából az egyik fontos szempont, hogy ezek le legyenek rögzítve, hogy hogy’ vannak valóban ezek a versek. Tehát nyomtatásban jelenjen meg, hogy ez így van. A másik pedig, hogy szerintem egy ilyen, egykönyvnyi anyag logikus, hogy kerüljön ki könyvként. Pláne, hogy már a harmadik kiadás, és két kiadás elfogyott.

Kultblog.hu: Nekem az a furcsa, hogy érzem, hogy ez mind te vagy, amit írtál, mégis iszonyatosan eklektikus: Tompikától kezdve a buddhista tanmeséig. Ez biztos, hogy belefér egy könyvbe?

Laár András: Hát ne hülyéskedj már! Hát látod, hogy belefér! Akkor miről beszélünk? Mindenki olyan könyvet ír, amilyet akar. Azt lehet aztán minősíteni nagy mellénnyel, mindent kritizálni, vagy mondani rá bármit nagyon okosan. Én is tudok bármiről bármilyen véleményt mondani. A könyv az önmagáért beszél.

Kultblog.hu: De nekem tök nagy meglepetés volt. Tudtam róla, hogy te tanítottál buddhizmust a főiskolán, viszont nekem ezek a témák nagyon furcsák voltak azután, amit eddig tudtam rólad, és akár egy külön kötet is lehetett volna azokból, amiket írtál.

Laár András: Lesz is külön kötet a témában. Spirituális témában készítek éppen egy könyvet nagyapámmal és apámmal együtt. Nagyapa már, ugye, nem él, de hagyott ránk egy könyvet, és az apám is írt egy könyvet, és én is összeillő módon írok egy könyvet, ami a világról szól. Tehát három generáció véleménye ugyanarról – sajátos módon. Ez is inkább filozofálós dolog lesz. Na, hát az is készül. Ugyanakkor meg nem tudhattam, amikor ezt a könyvet megcsináltam, hogy lesz-e másik. Akkor még a Csőevő Duhajkát sem írtam meg. Ezt csak összeszedtük a Györgyikével, és kiadtuk, és én arra gondoltam, hogy beleírom mindazt, amit gondolok, ami bennem egységben van. Nekem az abszurd humor meg a buddhizmus ugyanannak a hegynek a két oldala. Így vagyok a zenével is, ami a harmadik oldala ugyanannak a hegynek.

Kultblog.hu: Az az alagút közte?

Laár András: A hegyre, aminek egy csúcsa van, bármelyik oldalról fel lehet mászni. Mindegyik út másmilyen lesz, különböző nehézségű, mégis mindegyik ugyanoda vezet. Bennem így van ez: az abszurd humor, a filozófia és a zene. Például a Csőevő Duhajka című hangoskönyvön vannak zenék. Egyrészt egy szürreális meseregény részletei felolvasgatva, és zenék is vannak, dalok, amik ebben a témában íródtak. Tehát a zene is benne van a képben erősen.

Kultblog.hu: Nekem egyetlen karakter van, amely egy picit kilóg a könyvből, Besenyő Pista bácsi bátyja. Ő hogy került bele?

Laár András: Besenyő Február János. Őt még nem ismeri a nagyközönség. Ő a Besenyőnek a bátyja, aki állandóan lecikizi a Besenyőt. Tehát nem egy szeretetteljes báty, hanem egy olyan, aki utálja az öccsét, és kifogásolja, hogy mit magyaráz. Mert a Besenyő Pista bácsihoz képest eddig nagyobb hatalmasság nem tudott megjelenni, mert mindenkit ledumált. Ott van a Besenyő család, és ott egyértelmű, hogy a Besenyő Pista bácsi az, aki a legnagyobb hangon elrendezi a dolgokat. Most ehhez képest kiderül, hogy még neki, még ennek az eléggé cezaromániás és akaratos embernek a háta mögött is áll egy báty, aki viszont őt cseszteti állandóan. Úgyhogy ez egy humoros játéklehetőség volt számomra, hogy ír a Besenyő egy monológot, utána meg rákontráz a bátyja, hogy mennyire nem igaz, amit a Besenyő ír. Így született ez a dolog, és különben volt egyszer már a tévében. Egyetlen egy adásban volt olyan, hogy a Besenyő magyarázott, és utána megjelent a bátyja, és jól leteremtette. Ez már csak elképzelés vagy hozzáállás kérdése, hogy ez a figura meg fog-e bárhol jelenni külön.

Kultblog.hu: Az abszurd iránti szeretet köthető ahhoz, hogy annak idején angol adaptációkkal is képernyőn voltatok?

Laár András: Én nem. Ugyanolyan vagy, mint minden más újságíró, aki nem tájékozódik, és fogalma nincs semmiről. Az a Holló Színház, és a te fejedben sincs ez világosan különválasztva. A Galla Miklós csinálta a Holló Színházat, és egy kis külön társulat volt ez, akik tényleg angol adaptációkat csináltak. Magyarra a Galla lefordította őket, és fellépegettek vele. A L’art pour L’art Társulat, amelyben én játszottam, mindig saját dolgokat csinált. Az első estet, ugye, én írtam, azóta egyfolytában közösségi estek, mert együtt írjuk az estjeinket, de magyar nyelven, és magyar abszurd humort játszunk.

Kultblog.hu: Akkor máshogy kérdezem. Egyszerűen csak rájöttél, hogy te az abszurd felé vagy inkább nyitott, vagy volt valami hatás?

Laár András: Volt hatás, méghozzá fiatal koromban igazából nekem az abszurd írások nagyon tetszettek. Például Karinthy Frigyes Így írtok ti-jében, ugye, az egy paródiakötet, nagyon-nagyon komoly abszurd írások voltak. Én könnyesre röhögtem magam. Ugyanakkor Örkényt is nagyon szerettem az egyperceseivel, azok is mondhatni, hogy abszurdak. Volt egy-két olyan előadó, akire szintén azt lehet mondani, hogy abszurdot játszott. Például Alfonzó (Markos József – a szerk). Egy csomó abszurd humoros jelenete volt, amin nagyon nagyokat lehetett nevetni. Meg hát a gimnáziumban is már megvolt bennem ez a hajlam, akkor kezdtem el írni ilyen verseket. Szerintem ez ilyen születési dolog. Nem mindenki kedveli gyárilag az abszurdot, de van, aki meg csak azt kedveli szinte a humorból. Megmondom őszintén, hogy nekem a humorból az abszurd az, ami érdekes.

Kultblog.hu: És a terveid közt most ez a családi könyv van első helyen?

Laár András: Igen. Ezen dolgozunk már. Az irodalmi része, tehát a szöveg már elég erősen alakul, dolgozgatunk rajta. Szerintem idén fog megjelenni valahol.

Kultblog.hu: És van még más terv?

Laár András: A Jaffa Kiadó vezetője, Rados Richárd felvetette, hogy írjam meg ennek a Csőevő Duhajkának a folytatását. Pont úgy van befejezve ez a könyvecske, hogy lehet a sztorit folytatni. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e ötletem. Ha lesz ötletem…

Kultblog.hu: Én attól nem félek, hogy nem lesz…

Laár András: Hát én se félek. Csak addig nem lehet írni, amíg nincs ötlet. Meg kell várni, amíg egy olyan inspirációt kapok, hogy el tudjak kezdeni írni. Mert ezt, amikor írtam, leültem, és elkezdtem beírni a gépbe, a másik meg sok év eredménye. A Csőevő Duhajka ebben a sorrendben, ahogy a könyvben van, így van megírva. Azt se szokták az írók. Szerintem külön részeket írnak, én meg egyszer megírtam idáig. Úgyhogy kell egy hasonló löket, és akkor lesz folytatása.

Játék

Játékunkban Laár András A Csőevő Duhajka meséi című hangoskönyvét nyerheted meg, amennyiben helyesen válaszolsz az alábbi kérdésre. A megfejtést az info kukac kultblog pont hu címre küldd el, az eredményhirdetésre május 8-án kerül sor.

Kérdés: Kik a Tyúkszínház társulatának tagjai?