Ha igazán tehetséges író lennék, és komolyabb élettapasztalat állna mögöttem, mint ami valójában, azt hiszem, úgy írnék, mint Neil Gaiman. Már amikor először olvastam tőle, tudtam, hogy ez az ember helyettem megírja a témáimat, szerepelteti a kedvenc figuráimat, és mindezt olyan köntösben teszi, amilyenben én csak szeretném. Lelkesedésem a szavak “sötét tollú” mágusa iránt azóta is töretlen. Ezért is nagy várakozással vettem a kezembe Amerikai istenek című regényét.
A hit fontos ügy, olyan kérdés, ami létezése óta foglalkoztatja az emberiséget. Bizonyos korokban nem volt nehéz eldönteni, hogy a hit milyen tárgy felé forduljon, de a történelem során rengeteg paradigmaváltás keresztezte az egyenes utat. Egyre távolabb kerültünk a tiszta forrástól, és egyre több szemét és gyöngy került vízébe. Tiszteltük a természetet és megnyilvánulásait, növényeket, állatokat, légköri jelenségeket, teremtettünk magunknak isteneket, és gyakran emeltünk magunk közül magunk fölé kiválasztottakat, akiket isteni hatalommal ruháztunk fel. Az istenek addig maradtak fenn, amíg a hit éltette őket. Legtöbbjük létezéséről ma már legfeljebb egy-egy ősi szobor, templomrom, egy régi dal szövege vagy sírfelirat tanúskodik. Néhánynak maradtak még elszigetelt szektákba verődött hívei, de többnyire ezek is eltűntek. Néhány isten talán már csak egy-egy ember emlékezetében él.
Neil Gaiman Amerikai istenek című regénye a hitről szól, arról a táplálékról, amely életben tartja a vallásokat, szektákat, egyházakat, sőt magukat az isteneket is. Az istenek Gaiman könyvében elözönlik Amerikát, az emberek között élnek, mert létezésük alapja az ő hitük. Az istenek annyifélék, ahány ember, ahány hit és képzelet teremtette őket. Van közöttük szélhámos, gyilkos, kurva, hobó vagy éppen meleg taxisöfőr. Néhányan erőszakosak, durvák, akiket a halál, a szenvedés és a háború tart fenn, mások szelídek, jóságosak és együttérzőek, rombolás helyett teremtenek. Természetesen a modern kor is megszülte saját bálványait: a médiát, az internetet vagy akár a sportautókat. Mivel milliók hódolnak nekik, ők sem maradnak istenek nélkül.
Egy mosolycsaló azoknak, akik olvasták a regényt: a videón a világ legnagyobb körhintája látható a Sziklára Épült Házból
Mítoszok, mesék, hiedelmek, pantheonok keverednek egymással. Megfér egymás mellett az ősi indián hitvilág az írek csodalényeivel vagy a vikingek pörölyös-kardos harcos isteneivel. Nem szükséges a megértéshez, hogy a befogadó mély mitológiai ismerettel rendelkezzen, de azok is találhatnak érdekes információkat a könyvben, akik ezen a téren nagyobb műveltséggel bírnak. A szerző minden bizonnyal nagyon komoly kutatómunkát végzett a mű megírása előtt és közben.
Az istenek – köztük is különösen bizonyos istenek – sakkjátszmát játszanak a fennmaradásért, amelynek kulcsfigurája Gaiman főhőse, a nyugis melák, a megbízható senki, a börtönből csak frissen szabadult Árnyék.
A főhős számomra különösen szimpatikus, sorsát elfogadó, az adott élethelyzethez mindig alkalmazkodni próbáló, alapvetően jószívű figura. Elfogadja a rá osztott szerepet, és ahogyan egyre inkább kibontakozik a történet, érti meg ő is, hogy mi és miért történik vele. Árnyék csodálatos átalakuláson megy keresztül, miután egy isten szolgálatába szegődik. Miközben végrehajtja a főnöke által kiadott parancsokat, megismerkedik egy légiónyi istennel, emberrel, egyik bonyolult és veszélyes helyzetből zuhan a következőbe, de ő mindig igyekszik helyt állni és minden problémát megoldani. Árnyék átalakul, de mégsem változik meg alapvetően. Különös, álomszerű utat tesz meg a modern Amerika mítoszokkal és látomásokkal átszőtt világában, ebben a sodró lendületű, filmszerű regényben.
Gaiman leírásai életszerűek és reálisak, amikor a hétköznapok “egyszerű” eseményeiről ír, ugyanakkor – természetesen a megfelelő helyen – egészen varázslatosak, egy párhuzamos világba repítenek, amiről ő úgy ír: “a színfalak mögött” van. A színfalak mögött, ahol minden dolog értelme nyilvánvalóvá válik, és Árnyék számára is kitisztul a kép. Végig várjuk a vihart, a régi és az új istenek összecsapását. A vihar eljön vagy csak képzeljük, a légiók egymás ellen vonulnak vagy csak az eső veri a száraz földet, a szél tépi a fákat, de végül úgyis elcsendesedik minden. A játszma véget ér. A nagy összeesküvés lelepleződik.
Neil Gaiman a Fragile Things-ből olvassa fel az Instructions című versét, avagy hogyan viselkedjünk, ha egy tündérmesében találjuk magunkat
Csodás dolog a mágikus realizmus, ahol az álmoknak, a fantáziának épp oly fontos szerepe van a sztori kibontakozásában, mint a valós eseményeknek, illetve ez a két elem el sem különíthető egymástól. Lehetőséget biztosít arra, hogy az egyén tudatalattijában lejátszódó történéseket a szerző összemossa a valódi csodákkal. Billegünk a határon, mi olvasók, és már nem is tesszük fel a kérdést magunkban, hogy ez vagy az megtörténik-e, mert teljesen nyilvánvaló, hogy minden egyformán fontos. Árnyék beavatása magától értetődő módon megy végbe. Nem elszenvedője csupán az eseményeknek és az istenek önző játékának, nagyon is tudatosan hozza meg döntéseit, vállalja fel szerepét.
A regény talán legérdekesebb része a főszereplő álmaiban és éber képzeletében játszódik, ahol az éjszaka kezébe adhatja a Holdat, ahol a legtökéletesebb gyönyör átélhető a macskaistennő karmai közt, és ahol a megzabolázhatatlan viharmadarak sietnek segítségére. Misztikum és sorsszerűség szövi át Árnyék sorsát, akiről egy pillanatig sem gondoljuk azt, hogy véletlenül került az események fősodrába. Nem olcsó fogás ez az író részéről, nem ezen a részleten lovagol, bár tény, hogy Árnyék elhivatásának okát csak az utolsó lapokon ismerjük meg. A történet nem zárul le az utolsó sorokkal, bőven ad lehetőséget továbbgondolásra.
Az Amerikai istenek 2001-ben jelent meg, és már 2002 óta olvasható magyarul is. Gaiman könyvének magyar fordítása Juhász Viktor (remek)műve. Juhász elkötelezett és kiművelt Gaiman rajongó, maga is író. Nagyon szerencsés, hogy az ő kezeibe került a regény, mert érezhető rajta, hogy nagyon sok energiát, lekesedést és szeretetet fektetett a munkába.
Érdekes adalék a könyvhöz, hogy megalkotása után Gaiman a promóció részeként weblogot kezdett írni, melyben napról-napra tárta fel az érdeklődők és olvasók előtt a mű kiadatásának és népszerűsítésének problémáit, érdekességeit. Azóta az internetes naplók igazán széles körben terjedtek el, ez az “úttörő” blog viszont még mindig létezik, és bőven szolgálhat hasznos és izgalmas részletekkel a rajongók számára.
Linkek:
Kapcsolódó a Kultblogon: