Bukowski elismerő szavai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Fante neve nem veszett a múlt ködébe. Az olasz származású író a harmincas évek végén kezdett bele Bandini-sorozatába, amelynek második darabja a Kérdezd az út porát című regény volt. A kezdő íróról, Arturo Bandiniről szóló, önéletrajzi ihletésű történet 1939-ben jelent meg. A közepesen jó fogadtatást sajnos letörte a Stackpole Sons kiadó, mivel megvonta Fantetól a támogatást. Nem volt más választása, mivel egy szerzői jogi perben akkorát bukott, hogy két évvel később be is csődölt. Történt ugyanis, hogy Hitler beperelte a New York-i vállalatot, mivel az a hozzájárulása nélkül adta ki a Mein Kampfot. Ironikus, hogy Fante két mondat erejéig megemlíti a Kérdezd az út porát-ban a náci vezért: “Háború Európában, Hitler beszéde, Lengyelország lerohanása, ezek voltak a nap hírei… Pokolba ezzel a Hitlerrel, ez fontosabb Hitlernél, a könyvemről van szó!” Hitler ha nem is törte derékba Fante karrierjét, de közvetetten hozzájárult ahhoz, hogy az író nem regényeivel, hanem novelláival és forgatókönyveivel tudott megélhetést biztosítani magának. Az áttörés csak negyven évvel később érkezett, mikor Bukowski, Bandinihoz hasonlóan szintén nincstelen, éhező íróként egy könyvtár eldugott polcán rátalált a regényre. Az ő közbenjárásával újranyomták a könyvet. A megkésett sikert éppen hogy ki tudta élvezni Fante, aki addigra cukorbetegsége miatt megvakult és két lábát amputálták, majd 1983-ban elhunyt. A kritikusok szerint az egyik legnagyobb XX. századi amerikai író veszett oda. Munkásságának legnépszerűbb darabja a szóban forgó mű lett, amelyből Colin Farrell és Salma Hayek főszereplésével 2006-ban (a trailere alapján kiábrándítónak tűnő) filmet is forgattak. Utóbbit leszámítva, minden azt súgja, hogy valóban aranyra lel az, aki Bandini Los Angeles-i történetét elolvassa.

Angyalok városa; már puszta nevével is ígéretekkel csábítja az álmodozókat. Arturo Bandini, olasz származású fiatal író Coloradóból két bőrönddel érkezik LA-be. Az egyik táskában személyes dolgait csomagolta, a másikat első írásával, A kiskutya felnevetett-tel tömte ki. Tehetségét nem ismerik fel, sőt arra sem méltatják, hogy egyáltalán beleolvassanak a koffernyi, szétosztogatott példányba. A sikertelensége és a fiatalsága miatt a végletek emberévé válik. Hol a legnagyobbakkal emlegeti magát egy lapon, meg nem értett zseniként tekint magára, hol pedig “se húsnak, se halnak, se füstölt heringnek” sem tartja magát. A szélsőségek jellemzik a nők, a vallás és az anyagiak terén is. Ábrándjaiban ő a hős macsó, míg az életben egy gyáva valaki, hitének erőssége a körülményektől függ: előfordul, hogy egy alkalmi kurvázás bűntudata vezérli, majd egy átélt földrengés okozta riadalom hajtja Istenhez. Az otthonról kapott pénzt féktelenül elszórja, míg zsebében öt centtel csak egy rossz kávét engedhet meg magának a Columbia Buffetben. Az a pocsék kávé viszont visszafordíthatatlanul megváltoztatja a főszereplőt, mivel Arturo reménytelenül szerelmes lesz a pincérnő Camillába. Hiába sikerül íróként kiemelkednie, hiába tudja kiadni első regényét, a macska-egér játékból sajnos mindketten vesztesen kerülnek ki, sőt egyiküket a viszonzatlan szerelem még őrületbe is kergeti. 

A történet maga tehát egyszerűbbnek mondható, mitől tartják olyan fenemód nagy regénynek a Kérdezd az út porát? Őszintén szólva, nem tudom. Annak ellenére, hogy Fante stílusa valóban vonzó és gördülékeny, a karakterrajzok is találóak, de nem hiszem, hogy mai szemmel olvasva előremutató lenne. Természetesen hetven évvel ezelőtt helytálló lehetett az a vélemény, mely szerint a regény az “erkölcstelenség visszataszító képeit” vázolja, de a benne rejlő rasszista jegyek (a “digók”, a mexikóiak és a zsidók leszólása visszatérő elem a könyvben), a meztelenség, a kábítószer, a prostik szerintem olyan minimálisan, szinte lágyan jelennek meg, hogy manapság egyáltalán nem tartható kirívónak. Ugyanakkor nem is vártam semmilyen radikalizmust sem, tehát nem ezért csalódtam a könyvben, mindössze a háttérinformációk olvasgatása közben jöttek szembe a témák bátorságát kiemelő dicséretek. Mit vártam tehát ha nem ezt? A könyvesboltban azért emeltem le a polcról, mert felkeltette az érdeklődésem a borító. A furcsa külcsín után a hátlapon olvasható, földrengésről szóló idézet fokozta kíváncsiságomat: “Emberek rohantak az utcára. Mindent elborított a por. Te tetted Arturo. Ott, abban a szobában, azon az ágyon, te tetted.” Ez, és a belső fülön található rövid összefoglaló alapján egy fiatal író útkeresését, kiábrándulásának történetét vártam, eget rengető tanulsággal és valamilyen mitikus záróbölcsességgel.

Az ifjonti vergődés, kicsapongás, mint olyan, tökéletesen meg is jelenik, Fante tehetségét dicséri, ahogy erre azzal erősít rá, hogy egyes szám első és harmadik személyek között, illetve önmegszólításokkal beszélteti Bandinit. Hitelesek azok a kétségek, amik rágják a főszereplő lelkét, de az egész történet, a fordulatok, Camilla már-már unalmassá váló visszatérései és a szinte semmilyen befejezése miatt egy jól megírt, de közel sem isteni csodához mérhető könyvhöz volt szerencsém.

Linkek:

• John Fante hivatalos oldal
• Cartaphilus Könyvkiadó
• Ask The Dust – a film hivatalos oldala