Clavell, aki íróként, forgatókönyvíróként és filmrendezőként is dolgozott, teljesen más pályára készült. Apjához hasonlóan, aki a Brit Királyi Haditengerészet tisztjeként szolgált a II. világháború idején, még tizenévesen bevonult a hadseregbe, de hamarosan japán hadifogságba került. Volt tehát honnan meríteni inspirációt, miután szerencsésen kiszabadult a japánok által feltartott szingapúri Changiból, és a háború vége után nem sokkal átnyergelt a civil pályára.

Clavell a Patkánykirály című első regényében tehát pontosan oda vezeti el olvasóit, ahol keserves éveket töltött a nagyon is valóságos halál kapujában. Megismerjük Changit, ahol a magukat megadó katonákat mélyen megvető japánok a tábor igazgatását is átengedték nekik. A történet nem sokkal a japán kapituláció előtt kezdődik, amikor a fásult katonák a trópusi láztól, éhezéstől és hiánybetegségektől már a végsőkig legyengülve csak a háború végében bíznak. Kevesen maradtak, akiknek ne esett volna már folt a becsületén, mert az élni akarás ösztöne minden mást felülírt. Ezért vagy azért az apró előnyért majd’ mindegyik eladta magát.

A regény főhőse, Peter Marlowe (a szerző alteregója) egy naiv, jó családból való fiatal, brit tiszt, aki csak nagyon lassan érti meg, mi is zajlik pontosan körülötte. Naivitása ellenére Peter talpraesett ember és katona, aki bár hisz az emberi jóságban és erényben, maga is megtalálja a módját, hogy túlélését biztosítsa. Jó modorát, nyelvérzékét és remek testi adottságait használja, hogy magát és brancsát életben tartsa. Ezért is figyel fel rá a tábor “sztárja”, a feketepiac egyik nagyágyúja, a harlemi utcagyerek, aki magát Királynak nevezi. Közös, prosperáló üzletbe kezdenek, s itt kerül a képbe a háromszög harmadik szöge, Robin Grey, az angol munkásosztályból származó katona, aki a tábori csendőr feladatát látja el.

Grey, a Király és Marlowe három teljesen különböző életstílust, gondolkodást képviselnek. Marlowe a tipikus brit úrifiú, aki hű akar maradni a család becsületéhez, és komoly nehézséget okoz neki összeegyeztetni a kisstílű stikliket neveltetésével. A Király igazi amerikai, aki abban hisz, hogy mindenki képességei szerint értékes, annyi jár, amennyit megszerez. Nem tartja sokra az angolok hierarchikus rendszerét, ahol a főtisztek még a mocsokban és nélkülözésben is főtisztek kell(ene), hogy maradjanak. Hármójuk közül Grey a leginkább tragikus figura. Ő az, aki vágyakozik az elitbe jutni, de sem képességei, sem származása nem predesztinálja erre. Egyetlen dolog hajtja: az, hogy érdemeket szerezzen, hogy kitüntesse magát, bármi áron. Szívóssága és kitartása emeli őt ki abból a posványból, ahová a többség aljasodott. A szerző zseniálisan alkotja meg hőseit, élők, valóságosak, s a maguk módján mind kivívják az olvasó érdeklődését.

Clavell írása egyszerre izgalmas és lebilincselő történet, élénk és valóságos leírása a tábori körülményeknek, ugyanakkor társadalomkritika, valamint a nyugat és kelet találkozásának érzékletes bemutatása is egyben. Hiszen a foglyok életének részeseivé válnak a kerítésen túl őrködő japánok, a helyi malájok, akikkel üzletelni lehet vagy némi testi gyengédségért fordulni hozzájuk. A szerző, akárcsak regénybéli főhőse közel került a helyiekhez, próbálta megérteni és megismeri őket. Ezzel is kiemelkedik sok hasonló témájú regény közül a Patkánykirály. A kerítésen túl is emberek élnek, nem arctalan massza, hanem hús-vér figurák, saját vágyakkal és gondolatokkal.

Az, hogy Marlowe és a Király barátsága kiállja-e az idő és a nehézségek próbáját, hogy a vadászebként a “bűn” után csaholó Grey végül eléri-e célját, és a leleplezett fegyelemsértések grádicsán felkapaszkodik-e az annyira áhított elitbe, a regény fő kérdései. Ettől függetlenül bőven van még érdekesség, mint a tábor színházának díva szerepébe kényszerült, majd ott meghasonlott fiú, Sean tragédiája, szánalmas rizslopás, a nagy gyémánt-ügy, patkány és kutyahús evés, egy titkolt rádió, kis l’amour, sok betegség, csencselés és számtalan praktika, ami a túlélést segíti.

A regény első, 1962-es kiadásának egy példánya

Bár bőven akadt torokszorító pillanat, mégis a regény zárlata a leginkább szívbemarkoló, amikor a “külső világból” érkező katona szemével rácsodálkozhatunk a tábor sajátos világára, mely az ő nézőpontjából egy morbid állatkerthez vagy cirkuszi szörnybemutatóhoz hasonlatos. Rajta keresztül lép be a kapuk mögé a normalitás, amely egy átkozott, ócska, lepusztult bűnbarlangot talál. A szabadsággal aztán hirtelen megváltoznak a szerepek, s aki napokkal ezelőtt még eladta volna a jegygyűrűjét vagy akár a lelkét egy jó ebédért, most újra “rangjához méltóan” viselkedhet. Aki pedig segített a többieknek, hogy így vagy úgy túléljék a tortúrát, hirtelen nem kívánatos tanújává lesz a tiszt urak aljasságainak.

James Clavell a Patkánykirály után egy egész regényciklust írt, mely az ázsiai és európai emberek találkozásairól és egymásra hatásáról szól különböző történelmi korokban. Talán egyre inkább ráérzett arra, hogy irodalmi szerepe hidat kovácsolni kontinensek között, más népek mélyebb megértésére és megismerésére buzdítva olvasóit. A Patkánykirály azonban ezek közül is kiemelkedik, hiszen Clavell ott volt Changiban, emlékei hiteles forrásából meríthetett a regényhez, és ez tökéletesen érződik is rajta. Nagyon fontos könyv mint dokumentum, és mint irodalmi alkotás.