A dán írónő ifjúsági regényét betiltották a megjelenés után. Aztán inkább kötelező olvasmánnyá tették. Mit bizonyít ez, ha nem azt, hogy a könyv olyan kérdéseket jár körül, amelyek nem csupán a fiatalokat zavarják össze?
A történet egy abszurdnak tűnő, bár gyerekszemmel akár normálisnak is mondható problémával indul. Egy dán iskola 14 éves végzősei között – ahogy az lenni szokott – van egy önjelölt filozófus, Pierre. Ez a srác egy nap úgy dönt, felmászik egy fára, és nem jön le onnan többet, hiszen “semminek sincs értelme” és “semmit sem érdemes csinálni”. A jó heccnek tűnő dili hamar rosszallásba, majd pánikba fordul az osztálytársak részéről, akik elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre-nek: igenis van értelme az életnek. A terv nagyon (megint mondhatnánk – gyerekesen) egyszerű: mindenki beáldozza a számára legfontosabb tárgyat.
Elkezd hát gyarapodni a Fontos Dolgok Halma. Minden nap új gyerek van soron, a többiek döntik el, kinek mitől kell megválnia a Halom kedvéért. Eleinte ártatlan csekélységekről van szó: egy papagájos fülbevalóról, egy pecabotról, egy menő szandálról. Aztán a lurkók ráéreznek a dolog ízére, és egyre vadabb ötletekkel állnak elő. Elkezdenek folyni a könnyek, s nem sokkal utána a legkülönfélébb testnedvek is. Pierre mindeközben pedig csak ül a fán, és rájuk sem hederít.
Janne Teller munkája a maga alig 170 oldalával és egyszerű írói stílusával afféle könnyed lektűrnek tűnik. A rövid terjedelem azonban rendkívül feszes cselekményvezetést és nagyon pontos éleslátást takar. Az egyszerű, letisztult, már-már minimalista előadásmód egyetlen fölösleges mondatnak sem hagy helyet. Minden számít, mindennek súlya lesz – ahogy haladunk előre, úgy egyre jobban. Külön kiemelendő az egyik leggyakrabban visszatérő, ártatlannak tűnő elem: a melléknévfokozás. Jó, jobb, legjobb. Csönd, annál is csöndebb, totál csönd. Ahogy az osztálytársak is, úgy a szöveg is végigpróbálja a fokozatokat. A felsőfok ugyanakkor ki is oltja az alap- és középfokot. Hasonló módon és visszafordíthatatlanul alakul át a Fontos Dolgok Halma is.
El kell ismerni: a Semmi kegyetlen könyv. Nemcsak a durvuló kölykök miatt, hanem a fán trónoló Pierre Anthon miatt is. A maga idegesítő, naiv okoskodásával olyan egzisztencialista problémákra világít rá, amelyek a jóléti társadalmak tán összes polgárát emésztik, csak épp senki nem prédikál róluk egy szilvafa tetején. Az osztálytársak nem tudják, hogy lehetne meggyőzni Pierre-t az élet értelméről, és nem tudjuk mi se. A gyerekekkel együtt, céltalan igyekezettel építjük mi is a Halmot. És értetlenül állunk előtte, ha összedől.
Linkek: