Az ifjúsághoz úgy is lehet szólni, hogy az eredmény a Times szerint 2012 legjobb fikciója legyen. John Green türkizkék borítójú könyve nem az emberi akarat legyőzhetetlenségének, hanem törékenységének bemutatása miatt lenyűgöző: elmúlni, szeretni, élni tanít. Az élet pedig nyilvánvalóan nem kívánsággyár.
Csodás század ez a huszonegyedik! Én, az orvostudomány kielégítő fejlettsége mellett, legjobban író és olvasó kapcsolatának érdekes átalakulását élvezem. A század leghíresebb szerzőinek többsége ugyanis már nem az Emily Dickinson-féle remeteklub tagja, hanem a modern média minden lehetőségét kihasználva nyit olvasói felé. E “mozgalom” éllovasa az amerikai John Green, aki öccsével, Hankkel Vlogbrothers néven a YouTube egyik legnépszerűbb csatornáját üzemelteti. Videóiból nem csak azt tudod meg, miképp írja meg, adja ki könyveit, de azt is, hogyan hívják a kutyáját, vagy hogy miért nevezi a feleségét Jetinek. Kíváncsi leszek a jövő irodalomóráira: fog-e tananyag foglalkozni John Green tumblrével, vagy képzelt focicsapatának sikereivel a FIFA-ban? Amerre jelenleg irodalmi pályafutása tart, nem tartom elképzelhetetlennek.
“Nem csillagainkban, Brutus, a hiba, hanem magunkban, kik megbókolunk” – írja Shakespeare Julius Caesar című drámájában. Nos, úgy tűnik, William sem volt tévedhetetlen, ugyanis a kijelentés, mely szerint kizárólag a saját cselekedeteink tehetnek sorsunk alakulásáról, megfejtetlenül hagy rengeteg problémát. Nincsenek-e rossz csillagzat alatt kipattant életek, sorsok, melyek vonalai mintha már eleve az égboltra lettek volna festve? John Green negyedik regénye, a magyarul eddig még nem megjelent The Fault in Our Stars már címében is ezzel a kérdéssel játszik. Ez a könyv rákos gyerekekről szól, de nem “rákos könyv”. Mert, ahogy a narrátor, a 16 éves Hazel mondja, a rákos könyvek bénák.
Hazel egy tüdőrákos tinédzser, akit egy kísérleti orvosság csodával határos módon visszahozott: nem gyógyultan, csak egy adag ajándék idővel, melynek nagyságát senki sem tudja pontosan meghatározni. Buta tévéműsorok és terápiás csoportok töltik ki életét, és egy könyv: az An Imperial Affliction című regény Peter Van Houtentől, melyet újra és újra átforgat, mert úgy érzi, az író az egyetlen, aki valóban megérti, amit érez. Az egyetlen, aki tudja, milyen meghalni és még nem halt meg. A Fault in Our Stars nagyszerűsége talán abban rejlik, hogy nem a halál elfogadásának útját rajzolja meg, hiszen Hazel ezt már megjárta, ezen túl van. Ez a könyv azt mutatja meg, milyen elfogadni az életet: azt, hogy egyes dolgok megesnek, akár számítunk rájuk, akár nem. És ez teszi a történetet témája ellenére különlegesen optimistává.
John Green
Mert Hazel egy napon a rákos gyerekek terápiás csoportjában találkozik Augustusszal, a tizenhét éves sráccal, aki egyik lábát az osteosarcomának adta, de cserébe megtarthatta az életét. A két “ontológiailag lehetetlen” fiatal, az evolúciós fejlődés két “mellékhatása” elkerülhetetlenül sodródik egymás felé, hogy az elmúlás előtti váróteremben a számozott napok között megtalálják a szerelmet és az örökkévalóságot. A fuldokló lány pedig az elfeledéstől félő fiúval a süllyedő városba utazik, Amszterdamba, kedvenc könyvének írójához, hogy megtudja, hogyan folytatódik a történet, hogy van-e élet az után, hogy egy regény befejeződött.
Beteg emberekről nehéz úgy írni, hogy az ember patetikussá ne váljon, John Green arányérzéke azonban elképesztő: Egy letehetetlen könyvben gyönyörű mondatokkal egy időtlen történetet alkotott, mely megnevettet és megríkat, olykor pedig e kettőt egyszerre teszi. Karaktereket adott, akiket hibáik tesznek szerethetővé, és akikhez valószínűleg örökké kötődni fogsz. Zseniálissá nemcsak egyedi stílusa és a tinédzserek lelki világának tökéletes megértése teszi, hanem az az első olvasásra fel sem tűnő csavar is, hogy John még magába a könyvbe is egy könyvet írt: az An Imperial Affliction éppúgy a sajátja, mint a lánynak a története, aki érte rajongott.
Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters modern Rómeó és Júliája pillanatkép egy háborúból. A háborúból, amelyet mindenki önmaga ellen vív, mert a rákos sejt is épp annyira sajátja, mint az egészséges. Egy olyan viadalból, amelyben még igazi gonosz sincs, mert a tumor is csak élni akar, bár épp ezzel pusztítja el önmagát. Múzeumokban nincsenek szobrok betegekről, hősiességüket nem örökítik meg, és nem halhatnak dicsőséges halált. De egy jól megélt élethez nem szükségesek hatalmas heroikus gesztusok. Az igazi szerelmi történetek pedig azok, amelyeket nem mesélnek el.
John Green maga olvassa a Fault in Our Stars első fejezetét