David John Moore Cornwell az 1950-es és ’60-as években a brit titkosszolgálatnál dolgozott, majd ’63-as sikerregénye után (A kém, aki bejött a hidegről) kilépett, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Történeteit John le Carréként szerezte, melyek közül a mai napig több mint húsz ért kiadást, ráadásul ezeknek a feléből tévésorozat vagy film is készült (az utóbbi évek két legismertebb darabja a Panamai szabó és az Elszánt diplomata). A ’31-es születésű író jelenleg is aktívan alkot, utoljára 2008-ban jelent meg kötete A Most Wanted Man címmel, ami magyar nyelven Az üldözöttként került a boltokba.
A szerző ezúttal ismerős vízeken evez: Az üldözött napjaink Hamburgjában játszódik, amit ő nagyon jól ismer, révén anno brit ügynök és konzul is volt a német városban. A történet szerint az országba egy Iszá nevű fiatal, viharvert csecsen férfi vándorol be illegálisan, s noha elveszettnek és nagyon betegnek tűnik, mégis hamar felkelti mind a helyi, mind az angol és amerikai titkosügynökségek figyelmét, lévén, hogy tele van pénzzel, és további követelése van a Brue Fréres – egy szebb napokat is megélt – bank felé. A cselekménybe hamar bekapcsolódik Tommy Brue, a pénzintézet jelenlegi tulajdonosa és igazgatója, valamint Annabel Richter, egy civiljogi szervezet fiatal ügyvédnője. Utóbbi egy rosszul elsült múltbéli eset miatt igaz küldetésének érzi, hogy megvédje Iszát a kitoloncolástól, míg előbbi valami megmagyarázhatatlan oknál fogva beleszeret a nőbe, miután azok ketten felkeresték a pénz iránti igény miatt.
John le Carré a szálakat az 1980-as évekre vezeti vissza, és kiderül, hogy Tommy Brue apja oroszokkal keveredett pénzmosási ügyletekbe, továbbá, hogy az egyik osztrák bankban elhelyezett és az évtizedek folyamán csillagos egekbe kamatozott összegnek már csak egy igénylője lehet, aki történetesen nem más, mint Karpov elvtárs leszármazottja, a fiatal Iszá. S ugyan első ránézésre a fiú tényleg egy sokat szenvedett szentnek tűnik, az olvasóban mégis kialakul egyfajta gyanakvás, hogy mi van, ha ez csak jól megszervezett álca, és a csecsen fiú közben nem más, mint terrorista. A különböző érdekeltségű ügynökségek természetesen mind ezen az állásponton vannak, így le Carré fejezetről fejezetre fenn tudja tartani a feszültséget a regényben, ahol minden tizedik lap után átértékelődhet az ember véleménye a szereplőket illetően, illetve hogy melyik oldalnak akar hinni.
Túlzás lenne azt mondani, hogy Az üldözött le Carré legjobb műveinek egyike, de mindenképpen klasszikus darab az életmű viszonylatában. Könyörtelen realitással megírt, sodró lendületű történet, amiben a kíméletnek nincs helye. Ez az a könyv, amit nem a szereplők miatt fogunk kedvelni, ők ugyanis túlságosan ellenszenvesek, arctalanok, vagy érdekemberek ahhoz, hogy azonosuljunk velük. E helyett úgy tárul elénk egy modern politikai dráma, hogy a war on terror kifejezés egyáltalán nem holmi amerikai pánikszóként lebeg a szemünk előtt, hanem valósággal tapintható, létező dologként. Így még az sem okoz hiányérzetet, hogy nincsen semmi csavar, váratlan fordulat, vagy hollywoodi hatás a végkifejlet felé haladva. Itt minden pont úgy történik, ahogy a valóságban – én legalábbis hajlandó vagyok elhinni.