A 2009-es listagyártást az év könyves termésével zárjuk, amelyet szintén három Kultblogger taglal három teljesen széttartó listával, viszont így legalább sokrétűen fedjük az év könyvtermését. A listás helyezettek között van új kiadás és régi klasszikusok újraolvasása is, a közös nevező a 2009-es meghatározó élmény.
O_see_as_i szerint a könyvek 2009-ben:
- Joan Slonczewski: Elízium lánya
- Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
- Carrie Adams: A keresztanya
- Christopher Moore: Totál szívás
- Ray Bradbury: Éjfél is elmúlt
Annak ellenére, hogy a 2009-es esztendőt a celebkiadványok uralták, nálam sem a színész-rendező, sem a reklámszakember, sem a pszichiáter nem tudott nyomot hagyni a toplista élmezőnyén. Ha őszinte akarok lenni, akkor máshol sem. Legalábbis nálam. A lajstrom érdekességei, hogy két hölgy is bekerült a dobogósok közé, illetve, hogy két szerző van, aki a 2008-as top 5-ben is helyet követelt magának. Hektikusságát tekintve megtalálható rajta a tudományos fantasztikum, a régi sulis krimi, a vámpírparódia és a csalóka szingliregény egyaránt. Betűk alapján nekem ilyen volt 2009.
Alice szerint a könyvek 2009-ben:
- Stephen Fry: A víziló
- Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék
- Chuck Palahniuk: Snuff
- Woody Allen: Mellékhatások
- Daniel Kehlmann: Hírnév
Idén igyekeztem bepótolni néhány lemaradást, de a frissebb megjelenések között is jócskán szemezgettem. A Vonnegut-összes abszolválásához idén közelebb kerültem a Galápagos és a Börtöntöltelék elolvasásával, de utóbbi tetszett csak annyira, hogy az elsők közé kerüljön. 2009-ben Palahniuk ábrándított ki kellemesen az emberi fajból, amit aztán Woody Allen humora enyhített. A három könyv listás szereplésénél talán a Daniel Kehlmann-novellafüzér helyezése szolgált számomra nagyobb meglepetéssel, lévén, hogy az idén megjelent Hírnév volt tőle az első könyv, amit olvastam. Méltatására egy egész bejegyzést szenteltem, míg Stephen Fryt a Kultblogon még nem volt alkalmam dicsérni. A palit A vízilóban elsütött szójátékával jellemezném: basszorkányos! Honnan lehet Fry neve ismerős? Hugh Laurie-val vezetett egy komédia sorozat, a humora tehát mindenkinek bejöhet, aki egy kicsit is kedveli House-t vagy a Balekot, de szerintem Fry még Laurienál jobb is!
Zombiefoot szerint a könyvek 2009-ben:
- Szilágyi Lenke: Fényképmoly
- Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok
- Krusovszky Dénes: Elromlani milyen
- Tar Sándor: A mi utcánk és Te következel
- Fuchs Lívia: Száz év tánc
- (+1) Marty Neumeier: The Brand Gap
2009 nálam nem volt a könyvek éve. Regényt alig olvastam, ami tőlem meglepő, és azok se voltak kiemelkedőek. Ráadásul a listaírás végén jöttem rá, hogy szinte teljesen magyar a sor. Így alakult. A lista első négy könyvének van egy nagy közös nevezője, pedig mindegyik más műfajú: a hétköznapi esendőség iránt érzett szeretet. Ami viszont egyik esetben sincs az arcodba nyomva, csak ezt a kínjában visítva röhögő effektust éled át mindegyiknél. Szilágyi Lenke fotóalbuma nem idei, de idén a kezembe került egy boltban, és nem bírtam letenni. Ez a nő olyat tud, ami a kompozíciós képességen túl van: kinyúlnak a figurák a képeiről, és rángatják a szoknyád szélét. Azt hiszem, nem sokszor éltem át katarzist fotóalbumot lapozgatva. A top 3-ban két idei verseskötet is szerepel. Varga Mátyásnak hétköznapi beszédfoszlányokból megkomponált kötete nálam stílust teremtett. Ilyen mondatokat akarok én is találni, és így, ekkora értelmezési holdudvarral akarom őket én is szövegbe rendezni. Érdemes rajta és Krusovszkyn túl is vigyázó szemeteket a friss költészetre vessétek. Tar Sándor két, cseppet sem idei könyve hozzám idén jutott el, mert már mindenhonnan azt hallottam, hogy a néhány éve elhunyt író a XX. sz. második felének el nem ismert, de legnagyobb novellistája volt. És valóban: ami a könyv feléig nyelvileg érdektelennek hat, az hirtelen, trendi idézhetőség nélkül kiad egy világot. A magyarországi vidék mágikus realizmustól mentes, nehéz levegőjét.