Szerencse, hogy van egy Galaktika Kiadónk, ami a külföldi írók mellett az új magyar sci-fi tehetségeket, és a már bizonyított honi szerzőket is csatasorba állítja. Náluk sikerült kiszúrnom a Zsoldos Péter-díjas László Zoltán regényét, a Nulla pontot. A hipertérbe oltott fantasy-világban az eleve elrendelés vs. szabad akarat párharc mellett plasztikusan megjelenik a demokrácia kontra diktatúra kérdéskör is. Magvas gondolatok már a bevezetőben? Akkor haladjunk tovább az origó felé.
Ha rögtön az elején tisztázni szeretném, hogy hány történeti szál vezet végig a könyvön, máris bajban lennék. Annyi bizonyos, hogy két síkja (illetve tere) van. Az egyik egy intelligenciával rendelkező űrállomás, Lora, fedélzetén egy ember tudati leképezésével. Értsük ezt úgy, hogy a személy nincs jelen, csak személyisége felügyel a gépre. A másik helyszín Nagate. Egy bolygó, ami valójában egyetlen város, ahol nem érvényesülnek a földi fizika törvényei, és ahol hemzsegnek Tolkien teremtményei: orkok, emberek, tündérek, behemótok, törpék és társaik.
Eddig rendben vagyunk, viszont Nagate nem egyszerű eset. Ahogy haladunk előre az olvasásban, egyre többször érkezünk vissza egy bizonyos történéshez, ami hol így, hol úgy folytatódik. Először a kapitalizmus megtestesítője, Befar (a behemót nagykereskedő) húz látszólag hasznot a lázadók hatalom elleni terrorakciójából: az ő kezébe kerül a tündérgömb, amiről senki sem tudja, hogy mire jó. Aztán egy ponton megáll az idő, és immár Ciasak, a lázadó grogarista van helyzeti előnyben a korábban már látott, de egy kicsit megváltozott helyzetben. Ennél a fejezetnél jutunk el először a Mag közelébe, ahol egyesek választ, mások megoldást, megint mások boldogulást keresnek.
De jön az újabb rewind. Ezúttal a diktátor, Vizo lép meg a mágikus tárggyal a harmadszor is lejátszódó terrorakció felfordulását kihasználva. Évtizedes félreértések tisztázódnak néhány oldal alapján, és az is gyorsan kiderül, hogy Vizo a városvilág Neója, a kiválasztott, aki feloldhatja a ciklikusság igáját. Ez (és az addigra már teljesen egyértelmű Tolkien-párhuzam lecsapása) von le csupán az élvezetből. Szóval, ha nem is 5.0, egy erős 4.8 simán felvéshető a Nulla pont margójára.
Lábjegyzet: Nem olvastam László Zoltán Nagate című könyvét, amelynek a Nulla pont állítólag a folytatása, de nem is érzem, hogy ez hátrányomra vált volna.