Nem akarok megöregedni, mert akkor jönnek a betegségek, a feledékenység és a hipochondria. Ez a szomorú valóság sajnos, még akkor is, ha a nyugdíjas éveket szerető családban és nem magányosan tölti az ember. Az éppen nyugdíjaztatott George Hall is fél az öregedéstől, pedig látszólag megvan mindene: stabil egzisztencia, szerető feleség, felnőtt, önálló gyerekek, tündéri unoka. Csakhogy a felszín hazudik, mert az igazság az, hogy Valami baj van. A felesége csalja, a lánya második házassága fatális tévedésnek tűnik, a fiú meleg kapcsolata kilátástalan, George pedig rákosnak képzeli magát. Mark Haddon Valami baj van című regényében felfedi az emberek legnagyobb baját, de a legszebb, hogy az író még gyógyírt is talál rá.
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy átlagos családdal van dolgunk, mindenesetre a regényben felfestett problémák életszerűek az extrémebb fordulatok ellenére is. Haddon szerint a legnagyobb érvágást egy család életében a hallgatás, a bezárkózás és az önzés jelenti. Ha nem figyelünk oda egymásra, nem segítünk a másiknak, akkor tragédiába, a család széthullásába torkollhatnak az események.
A könyv főszereplője, George, azt hiszi, bőrrákkal küzd, még az orvos véleménye sem tudja ennek ellenkezőjéről meggyőzni. Lassú, kínzó apátiával készül a halálra. A férfit belülről emésztő félelem olyan mértékűre erősödik, hogy megműti magát, ollóval vágja ki a rákos daganatot oldalából. A regény leggyomorforgatóbb pillanata nyitja csak fel a többi családtag szemét: valami baj van a férfival. A vagdosás előtt mindenki saját magával és saját problémájával volt elfoglalva. Katie nem tudja eldönteni mekkora hibát követ el, ha hozzámegy Ray-hez, vajon jó apja lesz-e az előző házasságából született Jacobnak. A nő erős egyénisége, robbanékonysága és ingerlékenysége miatt a szülei aggodalmát rosszindulatnak fogja fel, úgy érzi, senki sem érti meg őt teljesen. Ugyanígy öccse sem érzi a külvilág elfogadását és empátiáját. Nem csoda, hiszen homoszexualitásával a rokonok még nem békültek ki, a mások véleményétől való félelem miatt kapcsolata tönkremegy. Mrs. Hallnak is magánéleti fronton akadnak problémái: szeretőt tart, mert
valami hiányzik az életéből. A megcsalásról George is tudomást szerez, de egyszerűen annyira töketlen és bárgyú, hogy a szembesítés és a válás helyett inkább nyel és hallgat. Egytől egyik, mindannyian önzőek, pedig egyszerű a bajok megoldása, beszélniük kellene egymással, félre kellene tenniük a sértődöttséget, és segíteniük kell egymásnak. Mert ha baj van, akkor elvégre is (legalábbis ideális esetben) a barátokon kívül a család az ember legfőbb támasza.
A személyes drámákat Haddon nagyon rövid, alig, három-négy oldalas fejezetekben festi fel. Az író így változatosan, több szemszögből vizsgál egy-egy eseményt, de ebből kifolyólag néhol nem tud a helyzetekben jobban elmélyedni sem. Ráadásul a fejezetek rövidsége azt a benyomást kelti, hogy a célközönségbe inkább azok tartoznak, akik hamar kifáradnak, és csak előrelapozás után olvasnak tovább attól függően, mennyi van még hátra az adott részből. A Valami baj van felépítése ezért összességében hátrányos. Mivel nem olvastam, párhuzamot nem tudok sajnos vonni a korábbi, A kutya különös esete az éjszakában című sikerrel, de Haddon stílusa a Valami baj van alapján megnyerő. Ironikus, könnyed, nagyon jól, részletesen interpretálja mind a női, mind a férfi karakterek gondolatait, lelki világát.
Viszont amilyen komplex és egyre megoldhatatlanabb helyzetet alakít ki a családtagok között, annyira egyszerű, bátortalan megoldással zárja a történetet, mint egy rosszul befejezett hollywoodi filmben, ahol a rendező az utolsó képkockánál meggondolja magát és mégsem meri megölni a főszereplőt. Pedig tudjuk, általában nem a happy end miatt marad igazán elgondolkodtató, tanulságos és főleg emlékezetes egy alkotás.
Linkek: