Milyen kár, hogy nem vagyok marxista-leninista irodalomkritikus, most mély, sokatmondó felhördüléssel elátkozhatnám az egész dekandens, imperialista nyugati irodalmat, a csúcsára helyezett Jeff Lindsay-vel együtt, amiért képes volt megalkotni egy olyan visszataszító, dekandens és erkölcsileg velejéig romlott értékeket közvetítő könyvet, mint a Dexter dühödt démonai. Csak akkor elfelejteném, hogy a sorozatgyilkos is ember. És ráadásul milyen imádnivaló!
Sőt, ha továbblapozol, még meg is nyerheted a könyvet!
Jeff Lindsay irodalmi ténykedése valószínűleg kimerült volna közepesen sikeres regények írásában és abban, hogy Ernest Hemingway unokahúga a felesége, ha egy reggel/délben/este nem találja fejbe a nagy ötlet. Jeff nyilván tanult, intellektuális ember, de ugyanakkor belevaló, amerikai (pontosabban szólva floridai) fazon, aki eleve célközönségnek ír. S itt valószínűleg a célközönség a hozzá hasonlók, akiknek Bret Easton Ellis már túl tömény, de egyben ideál is. S mindemelett imádják az egész CSI világát, a Sírhant műveket, satöbbi. Szóval az ilyen divatos, yuppie-kultúranyagokat, de az amerikai minimalizmust és a “komolyabb hangvételű” műveket csak szolid tisztelettel távolról figyelik. Na, Jeff valószínűleg itt vette a fejébe, hogy márpedig itt hidat kell verni a szubkultok közé.
S megalkotta egy zseniális folyamat során Dextert, a miami rendőrség kötelékében dolgozó vérnyom-szakértőt, árvát, mostohatestvért. Egy két lábon járó erkölcsi fekete lyukat, , aki kenterbe veri a Biblia ellen vétkezők irgalmatlanul nagy százalékát, s mindezt úgy teszi, hogy képtelenség nem kedvelni ezért. Ami Easton Ellis Patrick Batemanjében visszataszító és iszonyatos volt, azt Lindsay a Miami helyszínelők erkölcsi mélységeinek és problémáinak súlyává lágyítja. Az emberek nem is sejtik, hogy az okos, jóképű és szellemesnek tűnő ember, aki köztük jár, ugyanolyan szörnyeteg, mint az Amerikai psycho világirodalomban egyedülálló kegyetlenséggel dolgozó gyilkosa.
Ennyi volna a kulcs? A legsötétebb démon, ha nem elfogadja sorsát, hanem küzd ellene, már emberinek számít? Ennyire egyszerű volna szeretni egy sorozatgyilkost? Az erőszakkal mindennapi közelségben élő amerikai társadalom zabálja Dextert, talán pár év, és valódi kultuszfigurává növekedik a szemükben. Mert Dex kinyírja a rohadékokat, akiket az átlagpolgárnak nemhogy nem szabad bántani, de képtelenek is lennének rá. Dexter Morgan próbál olyanná válni, mint te vagy, igyekszik beilleszkedni a társadalomba, családot szerezni, szerető párként viselkedni – te pedig naponta megküzdesz azzal, hogy ne öntsék el teljesen elmédet azok a gondolatok, amiket a Sötét Utas sugall Dexnek.
Óhatatlan, hogy összevessem valamennyire a sorozatot a könyvvel, akaratlanul is ezt teszem, mert már volt szerencsém látni az első évadot, és azt kell mondjam, hogy a könyv a széria után kellemes élmény volt. Azt hittem, halálra fogom unni magam a már ismert poénokon és fordulatokon, de a kezdeti hasonlóság után rájöttem, hogy a sorozat alaposan átdolgozta a könyvet, ami kevésbé dolgozza ki Dexter környezetét, kapcsolatait, ellenben belső vívódásait, elvrendszerének szimbólumait és deformált világát sokkal érthetőbben adja át. Szóval, ha akarsz egy utazást tenni egy sorozatgyilkos elméje körül, csatlakozz a triphez. Ez még úgyis csak a kezdet.
Játék:
Most megnyerheted Jeff Lindsay könyvét, és ehhez csak az alábbi kérdésre kell helyesen válaszolnod. A megfejtésed küldd az info kukac kultblog pont hu címre, és hogy nyertél-e, megtudhatod március 2-án!
A kérdés: Ki az a nem kevésbé zseniális sorozatgyilkos, aki a hét főbűn alapján szedi áldozatait egy kultikus, 90-es évekbeli thrillerben?
A megfejtéseket e-mailben várjuk március első napjáig.
Linkek: