— 2008. August 6. 14:35
Minden, amit a pornóiparról tudni szeretnél – Chuck Palahniuk legújabb könyve
600 férfi, egy teremben, álló farokkal, arra várva, hogy szólítsák őket, és egy gyors dugással közelebb juttassák Cassie Wright pornószínésznőt a világrekordhoz. A Snuff különböző szereplők nézőpontjából meséli el egy pornófilm forgatásának történetét, persze olyan Chuck Palahniukosan (tudjátok, ő írta a Fight Clubot is), olyan tényekkel bombázva, amiket sosem akartál tudni, miközben betekintést ad a színészek áldozathozatalába, és új értelmet ad az Oidipusz komplexusnak. Te mit tennél, ha megtudnád, hogy a kedvenc pornószínésznőd tulajdonképpen az anyád, és te a kedvenc jelenetedkor fogantál? Mindezt fake pornófilm trailerekkel és interjúkkal megtoldva. Zseniális.
Kezdjük egy kis háttérinformációval: mit jelent a cím? A snuff filmek olyan filmek, melyek gyilkosságot örökítenek meg, mindenféle különleges effekt hozzáadása nélkül, pusztán a szórakoztatás kedvéért (további info a Wikipedián). Hogy jön ez a könyvhöz? A könyv egy pornófilm forgatásáról szól, ahol az elejétől fogva nyilvánvaló, hogy a színésznő jó eséllyel bele fog halni. Nem csoda, a női nemi szervet nem arra találták ki, hogy egymás után hatszáz fickó menjen el benne.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit furcsálltam, hogy nem egy narrátor van, hanem a forgatást három szereplő szemszögéből (Mr. 72, Mr. 137, Mr. 600) meséli el. Nagyjából időrendben haladva, némi átfedéssel, fejezetről fejezetre váltogatva az elbeszélőt. Nem ez az első könyve Palahniuknak, ahol ezzel a technikával él, és hihetetlen élvezetesen csinálja, ahogy a nézőpontokkal játszadozik, és szép fokozatosan adagolja az információkat, hogy folyton ledöbbenjünk, ahogy egyre több részletet tudunk meg.
Palahniuk jellemző kézjegye, hogy számos olyan ténnyel bombáz minket, amit amúgy nem tudnánk. Gondoljunk akár a Harcosok Klubjában a szappan készítésének részletes leírására, vagy a Cigányút számos betegség-diagnózisára. A Snuff-ban a színészek, főképp a pornószínészek áldozathozatalai vannak a középpontban. Melyik színész lett hogyan öngyilkos, vagy épp kik haltak meg a forgatáson, és miért jó, ha darált tojáshéjat iszunk. Célszerű Google-közelben olvasni a könyvet, mert a tények mondjuk fele igaz, a negyede félig igaz, és a maradék teljesen kitaláció. Ám, mivel annyi baromság történt már világunkban, nem lehet eldönteni, hogy mi a kitaláció, és mi nem.
A Snuffban Cassie Wright pornószínésznő filmjeit folyamatosan vetítik a várakozó férfiaknak, hogy meglegyen a kellő hangulat. Érdemes ellátogatni az író weboldalára, mert ezekhez a fiktív filmekhez készítettek pornófilm trailereket, valamint Chuck Palahniuk maga interjúvolta meg Cassie Wrightot a készülő filmjéről faggatva, ami szintén megtekinthető. Mondanom sem kell, majd’ leborultam a székről, amikor az elsőt véletlenül megtaláltam. Ha ez nem lenne elég, Cassie Wrightnak még MySpace oldalt is csináltak cassiewrightlives címmel, ami a szarkazmus netovábbja.
The Wizard of Ass trailer
Persze a humor mellett arconvágós részek is akadnak, kellőképp groteszk módon tálalva, hogy az ember ne tudja eldönteni, hogy most röhögjön, vagy inkább elborzadjon. A könyv másik kulcsmotívuma, hogy a szülők csak átbasznak. Apuka, aki megerőszakolta a kicsi fiát; apuka, aki elárulta a nagy titkot, hogy hogyan kell megelőzni, hogy a lány teherbe essen, így a fiú a nagy alkalomkor az aktus után belevizelt a hölgyeménybe… Aki olvasott már Palahniuktól valamit, az gondolom ezen már meg sem lepődik.
Kicsit elüt a többi könyvétől, hogy itt minimális a cselekmény. Nem robbantanak épületeket, nem zuhannak repülővel toronyházra, csak mászkálnak egy húgytól és testápolótól tocsogó teremben, méregetik egymást, susmorognak, és várják, hogy végre sorra kerüljenek, mind a hatszázan, miközben egyre többet tudunk meg a pár kiszemelt szereplő életéről.
Ki tudja, talán ha szeptemberben bemutatják a Cigányútból készült filmet (aminek a trailerét már meg lehet nézni), a könyvkiadók majd feleszmélnek, és lefordíttatják a Snuffot is, addig viszont csak angolul lehet hozzá szerencsétek. Ezt mondjuk nem bánom, mert csomó olyan dolog van benne, amit nehezen lehet csak lefordítani, és jobb, ha eredetiben olvassa az ember, de hát aki nem tud angolul, annak ez sovány vígasz. Plusz nézd a jó oldalát: a könyv után angolul legalább nyolcféle kifejezést tudsz majd mondani a maszturbációra. Az utolsó negyven oldal pedig zseniális, ahogy a végig egy irányba haladó történet hirtelen akkora fordulatot vesz, mintha elütötte volna egy kamion. Részemről a “szerettem ezt a könyvet, és ha nem lenne ezer másik a várólistán, akkor szívesen elolvasnám még egyszer” kategóriába került.
Linkek:
Kapcsolódó a Kultblogon:
- Bűnhődés és bűnhődés (Chuck Palahniuk – Cigányút)
- Monológ a fekete dobozhoz (Chuck Palahniuk – Halálkultusz)