Egyszerűen adja magát, hogy Stephen Fry Hazudozó című könyvét Dr. House egyik örökbecsű mondásával vezessük be: “Mindenki hazudik.” A House-féle bölcsesség különösen igaz a regény szereplőire, de Hugh Laurie felemlegetése azért is megállja helyét, mert Fry-t sokan Laurie említése nélkül sem tudják hová tenni. Pedig Fry sok szempontból veri a közönségkedvenc dokit.
- Mit olvasol?
- Stephen Fry egyik könyvét.
- Kiét?
- Tudod, Hugh Laurieval volt régen egy közös komédia sorozata A Bit of Fry and Laurie címmel…
- Ja persze, így már vágom!
Hasonlóan induló beszélgetésekbe tavaly többször keveredtem, mikor a magyarul elsőként megjelent Fry-könyvet, A vízilovat olvastam, de az ismerőseim idén sem tűntek sokkal tájékozottabbnak, mikor a Hazudozó című könyvet hurcolásztam magammal. Azt tapasztaltam, hogy Fry-t Laurie említése nélkül kevés sikerrel lehet itthon bemutatni. Ez részben annak köszönhető, hogy Laurie az utóbbi években sokkal nagyobb népszerűségre tett szert Houseként, mint Fry az Oscar Wilde szerelmei című filmmel vagy a Fekete vipera című szitkommal, amiben többek közt Rowan Atkinson és Laurie mellett szerepelt. Másrészről a Kult Könyvek csapata csak 2009-től állt rá a Fry-könyvek itthoni, Pék Zoltán remek fordításával készült kiadására, így Fry írói munkáját Laurie Balekjának megjelenése után csak két évvel volt alkalmunk megismerni. Pedig – ha kizárólag írói oldalukat vesszük górcső alá – Fry nem csak termékenyebbnek, de sokoldalúbbnak is bizonyul kollégájánál.
Fry kifinomult, művelt, selymes orgánumú angol nemes, ugyanakkor bármikor képes egy szerencsétlen fogyatékos szintjére lesüllyedni. Végtelenül szórakoztató szélsőségességét regényei is hűen tükrözik. Nyelvi leleményessége, műveltsége és humora A vízilóban és a Hazudozóban sem ismer határokat, de intelligenciájának és tehetségének megcsillogtatása mellett az olvasó megbotránkoztatása is prioritást élvez nála. A víziló esetében – bár nem vallom magam prűdnek – egy ponton Fry odáig feszítette a húrt, hogy picit rá kellett pihennem az olvasás folytatására. A Hazudozóban ugyan nem érte el ezt a szintet, de kétségtelen, hogy szókimondásával, frivolságával és perverzitásával a gyengébb idegzetű olvasók tűrőképességével játszadozik.
A részben önéletrajzi ihletésű Hazudozóban több az erotika, hiszen az egyébként meleg író a főszereplő, Adrian Healey hetero- és homoszexuális szerelmeit a felnőtté válás különböző szakaszaiban, a fiúiskolás évektől kezdve egészen a cambridge-i doktorátusig polgárpukkasztó pontossággal részletezi. Healey kalandozásait diákcsínyek és komoly átverések egyaránt színezik, mígnem szélhámos főszereplőnk egy egész kémhistória közepében nem találja magát. Fry amellett, hogy a blöfföket mesterien halmozza egymásra, az eredetileg 1993-ban megjelent regényében House-t jóval megelőzve hirdeti az utálatos doki igazságát: tényleg mindenki hazudik.