Lawrence Block regényeit több okból kifolyólag is nagyon lehet szeretni: szerintem nagyon kevés író van, aki ennyire hitelesen tudja ábrázolni a hetvenes évek New Yorkját, miközben olyan izgalmas nyomozásokat koreografál, hogy az olvasó elégedettségében már szalad is a boltba a következő adagért. Ez ugyanis a másik dolog, amiért Block imádnivaló: annyi könyve van, hogy akár hetekre is befészkelhetjük magunkat Amerika bűnözővilágának a mélyébe, legyen szó akár a bérgyilkos Keller-sorozatról, akár a könnyedebb hangvételű Rhodenbarr-történetekről, vagy jelen cikkünk tárgyáról, komolyságában valahol a kettő közt egyensúlyozó Matthew Scudder-regényekről. Hosszú várakozás után végre kapható a sorozat hatodik darabja, a Ha a szent kocsma is bezár, ami egy újabb kiváló résszel bővíti az eddig is meglehetősen színvonalas szériát.
Nem tudom, mennyire ismert előttetek a sorozat, ezért pár szóban felvázolnám a koncepciót: Matthew Scudder egy exzsaru, aki egy katasztrófába torkollott lövöldözés után kilépett a rendőrségtől. Jelenleg gyerektartást fizet, és különböző összegekért szívességeket tesz meg bizonyos embereknek, mondhatni okosba játszik magándetektívet, és ez pont elég ahhoz, hogy ne haljanak ki belőle a zsaruösztönök, és megkeresse a szükséges pénzt egyetlen hobbijához, a piáláshoz. Scudder nem az a boldog ember típus, és ez minden egyes regényen átérződik, de talán a Ha a szent kocsma is bezárban a legjobban, ugyanis hiába van nyomozás itt is (ráadásul mindjárt kettő), az egész cselekmény lényegében nem szól másról, csak a piálásról, na meg, hogy milyen kemény az élet, pláne az ír környéken.
Szóval Scudder egy eltűnt főkönyv után kutat, aminek a rossz kezekbe való kerülése jócskán betenne a haverja bizniszének, közben pedig egy sima gyilkossági ügyben megy biztosra, hogy a másik haverját még csak rágalmazás se érje a bíróságon. A kettő közt meg vedel, de ormótlanul. Meg néha leáll középkorú nőkkel flörtölni, esetleg meg is farkalja az egyiket, de az alapfelálláson ez egyáltalán nem változtat: Scudder egy lecsúszott, iszákos magándetektív, aki még csak a megfelelő papírokkal sem rendelkezik ahhoz, hogy legálisan űzhesse a tevékenységét.
Ilyen hangulata van a Ha a szent kocsma is bezárnak, amiben tulajdonképpen mindenki iszik és sztorizik, közben pedig valahogy megoldódik a két ügy, voltaképpen tök ésszerű módon. Aki szereti a hetvenes évek New Yorkját, a nyomornegyedeket, a kétes alakokat, a sok piát és az izgalmas nyomozást, annak valószínűleg tetszeni fog a regény, ami elég jó ahhoz, hogy ne csak azt mondjuk róla zárásként, hogy a sokadik jó része egy jó sorozatnak. Ugyanis ez a kötet talán az egyik legjobb belőle, még ha annyira már nem is eredeti, mint a bevezető epizódok, viszont cserébe sokkal okosabb, kiforrottabb és szórakoztatóbb.
Linkek: