Elhamarkodott dolog lenne úgy megítélni Murakami Haruki 1Q84 című regényóriásának egészét, hogy mindössze harmadát olvashattam ezidáig, de sajnos már az első rész alapján nyilvánvaló, mégsem ez lesz a japán író fő műve.
Murakami Haruki új, 1Q84 című könyve az egyik legjobban várt irodalmi alkotás volt az utóbbi években. Anélkül, hogy bármilyen információt is közöltek volna a könyvről, az első részt Japánban már megjelenésének napján elkapkodták, egy hónap alatt pedig egy millió példányt adtak el belőle. Murakamit évek óta esélyesnek tartják az irodalmi Nobel-díj elnyerésére, az 1Q84-et pedig az író fő műveként harangozták be. Az angol kiadásra – ahogy a magyarra is – 2011 októberéig kellett várnunk, az 1Q84 záró részének magyar fordítása pedig várhatóan az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütál majd. A Harvill Secker kiadó mind a három részt tartalmazó angol kiadása a magyar fordítással szinte egyidejűleg került a boltokba, pénztárcát kímélő megoldásként végül pedig az én könyvespolcomra is. A vaskos kötet bár szépen mutat a könyvszekrényen, de eddig – az első rész végéig – még finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az orwelli klasszikust evokáló regényében Murakami egy párhuzamos dimenzióba utaztatja szereplőit. Bár az 1Q84 ismeretlen univerzumának éjszakai égboltján két hold is világít, eleinte nem egyértelműek a már megszokott és az új világ közötti különbségek. A mellékállásban bérgyilkosként is aktív női főszereplő, Aomame folyamatosan veszi csak észre azokat a változásokat, amik ebben a másik 1984-es évben jelen vannak. A férfi főszereplőre, Tengora koncentráló másik szál is lépésről lépésre szakad el a valóságtól. A matematika tanárként dolgozó, de írói babérokra törő Tengo titkos megbízást kap egy 17 éves lány regényének átiratára. Az ezúton irodalmi csalásba keveredő Tengo a fiatal, diszlexiás lány révén kerül közelebb egy szektához és a regény első részben hátborzongatónak tűnő alakjaihoz, az ún. “kis emberekhez”. Ugyanígy, Aomame is egyre közelebb sodródik a szervezethez és az említett misztikus lényekhez.
A két történeti szálat Murakami felváltva ismerteti és fokozatosan közelíti egymáshoz, egyre világosabbá téve a Tengot és Aomame-t közötti összekötő kapcsokat. Felépítésében és motívumaiban tehát nem tekinthető különösebb újdonságnak Murakami könyve, az viszont olykor, az első részt olvasva meglepően sokszor jelenthet újat, hogy a két szálat sokszor végtelenül unalmasan, önismétlésekbe fulladva fűzi össze a szerző. Emiatt pedig nemcsak bekezdések, de egész oldalak, megkockáztatom: egész fejezetek tűnnek redundánsnak. Emiatt hiába tűnik úgy, hogy a japán író izgalmasan indítja könyvét (az első nyolcvan oldal után túl vagyunk egy gyilkosságon, egy grandiózus csalás megtervezésén, Murakami saját írói hitvallásába is betekintést enged, és még egy leszbikus kaland ecsetelésébe is belekezd), a folytatás mégis lassú, széles regényfolyammá alakul. Az első rész további mintegy 250 oldalán kevés előrelépés történik. Ugyan a kép kezd összeállni, Orwellen kívül pedig Dickenst, Csehovot és Dosztojevszkijt is említi, az erőszak marad, az erőltetett leszbikus, erotikus vonalhoz pedig sajnálatos módon továbbra is ragaszkodik. A szektáról és a kis emberekről közölt információkat azonban nagyon szerényen csepegteti, így nem tudja az érdeklődést megfelelően fenntartani.
Az 1Q84 közel ezer oldalas hatalmas terjedelmével az első könyv tanulságai alapján feleslegesen hosszúnak, a regény körüli hype pedig egyelőre indokolatlannak tűnik. Mégis úgy érzem, Murakamit ennyire könnyen nem adhatom fel, ill. bízom benne, hogy a teljes kép majd csak kielégítőbb lesz. Továbbolvasom tehát, bármilyen is legyen a folytatás. Mi mást tehetne egy rajongó?
1Q84 U.S. book trailer
Linkek: