Charles Nancyvel, avagy Kövér Charlie-val rendesen kiszúrt az élet: egész gyerekkorában tűrnie kellett apja folyamatos szívatásait, és miközben ő torkig volt az öreggel, körülötte mindenki más rajongott érte. Persze ez érthető; még rákban haldokló anyjához is képes volt egy teljes rezesbandával megjelenni a kórházban, és valahogy a nőket mindig le tudta venni a lábukról. Hiába menekült el azonban főszereplőnk Floridából Londonba, az élete ott sem lett jobb. Nem tudott beilleszkedni a többiek közé, illetve mire végre sikerült úgy viselkednie, ahogy mindenki más, addigra pont az lett a menő, ahogyan Kövér Charlie viselkedett tizenkét évesen. Hamar megtudhatjuk, hogy a menyasszonyával sem igazi a szerelem – hiába hiszik mindketten annak, de hát ez már csak így van manapság – ráadásul nem csak a lány anyjától, de még munkahelyén a főnökétől is feláll a szőr a hátán. Kövér Charlie élete szívás, na. S mi lehet mindez után szürreálisabb annál, hogy amikor végre ráveszi magát, hogy felhívja apját, és meghívja az esküvőjükre, régi szomszédjuk, az özvegy Mrs. Higgler szomorúan közli, hogy az idősebb Nancy pár nappal ezelőtt meghalt egy karaoke bárban, miközben nagymellű szőke turistáknak énekelt? Az, hogy a temetés után Kövér Charlie megtudja, hogy fater ősi isten volt, és van egy soha nem látott bátyja, akivel csak akkor tud találkozni, ha üzenetet küld neki egy pókon keresztül.

Persze ezt nem hiszi el senki – mi se, ő se -, de elég egy reménytelenül elrontott pillanat ahhoz, hogy Kövér Charlie segítségért fohászkodjon a fürdőkádjában talált nyolclábúhoz, és másnap a testvére, nevezzük Póknak, annak rendje és módja szerint beállít, majd tönkreteszi még azt is, ami eddig legalább valamennyire jó volt főhősünk életében. Ezzel együtt elszabadul a képzelet az Anansi fiúkban: tudni kell ugyanis, hogy Pók kapott mindent apjuk isteni erejéből, amit kihasználva azonnal felborít minden racionálisat, minek következtében Kövér Charlie pár nap leforgása alatt nemhogy elveszti az állását és még a rendőrség is nyomoz utána sikkasztás vádjával, de azt is megtudja, hogy Pók a jövendőbelijével csalja, akinek ráadásul szigorúan betartott szabálya volt az életében, hogy az esküvő előtt nem fekszik le senkivel. Szóval minden elromlik, ami csak elromolhat, és a kényelmetlenné vált vendégtől még csak mágiával sem lehet megszabadulni, bár próbálkozni sem kellett volna. Ez ugyanis csak még több galibát okoz, és kisvártatva semmi emberi nem marad abban a világban, amivel az esetlen Kövér Charlie nagy nehezen meg tudott barátkozni annyi év után.

Az Anansi fiúk tényleg nem az az echte vidám történet, és nem sok jó történik benne később sem. Ennek ellenére, és szerintem ezért párosítható össze Neil Gaiman nevével a zsenialitás, mégis képes szinte minden oldalon megnevettetni az olvasót valamivel, és elhitetni vele, hogy akármennyire is alakulnak rosszul a dolgaink, aggodalomra nincs okunk, mert megoldás mindig van. Úgy érzem, hogy mindannyiunkban van valahol egy Kövér Charlie, és épp ezért szerethető nagyon ez a regény: olyan dolgokról szól, amiket már mindannyian átéltünk az életben és még át is fogunk, de itt olyan tálalásban kapjuk, hogy pár pillanatra megszűnik az a szürke árnyalat, amibe olykor mindenünk borul. Így pedig nem baj, hogy kiszámítható a végkifejlet, vagy hogy nincsen egyetlen darab csavar sem. Az Anansi fiúk egyszerűen nem erről szól. Azt kell benne megfigyelni és élvezni, hogy Neil Gaiman mennyire kisujjból ráz ki szenzációsabbnál szenzációsabb ötleteket, és hogy ezeket milyen egyszerűen bele tudja építeni egy olyan történetbe, ami még úgy is tudna működni, ha kivennénk belőle minden meseszerűt és fantasztikusat. Az ilyen művek megfilmesítésért kiáltanak. Ötös.

Linkek:

• Neil Gaiman hivatalos weboldala
• Neil Gaiman a Wikipedián
• Agave könyvek