Egy magyar fantasy, amelyben sem hopponálás, sem mind felett álló gyűrű, sem vámpírok nincsenek. Van helyette Balaton, tündérek, manók, egy ifjú hercegnő és hűséges apródja. Nyulász Péter ifjúsági kalandregénye Az Év Gyermekkönyve lett 2011-ben. Szerintünk jogosan.
Az első oldalakon útra kel Kamor, a Balaton ősz varázslója, hogy részt vegyen a királyi pár lányának, Helkának a hercegnővé avatásán. Két rosszcsont manó kíséri őt: Furmint és Tramini, akik kicsivel az indulás után rögvest kereket oldanak az első szamócabokor csábításának köszönhetően. A kalamajka miatt a varázsló így nem ér oda időben a ceremóniára, de mint kiderül, az ünnepségre végül nem is kerül sor. Tihany felett ugyanis varjak fekete fellege gyűlik, hogy aranyló port hintsen az egész térségre, különös kómába ringatva ezzel a királyi kastély valamennyi lakóját. Hárman menekülnek meg csupán a hosszú álomtól: Nóniusz, az állatok gondozója, Ciprián, az apród – és Helka, aki a nagy felhajtást nem szívlelvén meglógott Cipriánnal a délelőtti tánc- és etikettórájáról. Mikor otthonába visszatérve senkit sem talál, csak Nóniuszt, aki beszámol a nagy madárseregről, elhatározza, hogy maga jár a dolgok végére. Apródja kíséretében hamarosan fel is kerekedik, hogy megtalálja Szurdokvár lakóját, az öreg Kamort. Csak ő tudhatja, ki szórta a kastélyra a furcsa átkot.
Az eddig főleg gyerekeknek író Nyulász Péter ezúttal kiskamasz, nagykamasz és már nem kamasz olvasóit invitálja rendkívül eseménydús 300 oldalnyi kalandozásra. A varázslóról hamar kiderül, hogy varázsereje sajnos már rég nincs, Helka és Ciprián így nem kap más segítséget, csak a két kelekótya manót. Ők négyen indulnak hosszú balatoni körútra, hogy megtalálják azokat a nyomokat, amelyek elvezethetnek az átok forrásához, valószínűsíthetően valamelyik tündérhez: Sióhoz vagy Borához. A sok fordulatnál csak a szereplő több a történetben, a nagy volumenű regény mégis mindvégig megtartja példaértékű lendületét. Ez nemcsak a sűrűn sorakozó izgalmaknak köszönhető: nagyon jó olvasni az “üresjáratokat” is. Gyerekirodalomban kifejezetten fontos a választékos nyelvhasználat, Nyulász Péter pedig jelesre vizsgázik ezen a téren is. Mondatai a lassan döcögő lovaskocsi, vagy a még lassabban cammogó teknőssereg leírásakor is szárnyalnak, a párbeszédek frappánsak, a képies leírásokat pedig csak egy dolog múlja felül: maguk a képek – a könyvet Bohony Beatrix illusztrálta.
Talán kevesen tudják, de a Helka története nem, legalábbis nem csak Nyulász Péter találmánya. Az író Fáy András legendáját és Lipták Gábor mondáit idézi fel, s nem csupán felidézi, de egységbe is kovácsolja a sok apró töredéket. A könyv sikere viszont talán nem annyira a hagyományápolásnak köszönhető, mintsem a kortárs magyar irodalom helyzetének. Óriásit tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az ifjúsági fantasynak nincs magyar olvasótábora. A tömérdek fanfiction-írótól eltekintve írói hagyománya viszont annál szegényesebb. A Helka egy jókora űrt kezdett el magabiztosan betölteni. A felnőttek számára is élvezetes olvasmány pedig olyan szerzők után nyerte el az IBBY gyerekkönyv-díját, mint Lázár Ervin (Bab Berci), Békés Pál (A Félőlény), Janikovszky Éva (Cvikkedli), Nógrádi Gábor (Pete-Pite) vagy Lakatos István (Dobozváros).
Linkek: