Áprilisban mutatkozott be a főként nemzetközi fantasztikus irodalommal foglalkozó Ad Astra könyvkiadó, mi pedig egyből lecsaptunk a kiadványaikra. Elsőnek ezek közül jöjjön Paolo Bacigalupi többszörösen díjnyertes realista sci-fije, A felhúzhatós lány.
Belegondolni is rossz, hogy Bacigalupi regénye kis híján meg sem jelent, mert eleinte annyira botladozva vette az akadályokat, hogy nemcsak a legtöbb kiadó utasította el, de maga a szerző sem bízott már benne. Állítása szerint úgy érezte, hogy túl sok mindenről szól, de a nekik kijáró komolyság és mélység híján csak a felszínt karcolgatja. Ehhez képest A felhúzhatós lány erőssége éppen abban rejlik, hogy érdekes témákat vet fel, és egyiket sem feszíti túl. Gyakorlatilag majdnem közhelymentesen, pont annyira merül bele a részletekbe, hogy a szórakoztatás mellett még kellően intelligens maradjon. Olyan minket is érintő, régóta (és egyre inkább) égető problémákkal foglalkozik, melyeket sokféleképpen próbálnak megközelíteni, csak túl sokan választják a demagóg és súlytalan tálalást.
A felhúzhatós lány világában a nagy olajválság után a globális felmelegedés, a fogyó energiakészletek és a folyamatos éhezés veszélyeztet. Utóbbit az új nagyhatalmak, a kalóriatársaságok vállalatai mesterséges biotechnikával próbálják ellensúlyozni. Az irányítás azonban rég kicsúszott a kezükből, és mindenki a bármikor újra felbukkanható járványoktól fél. A szerző remek választással a thaiföldi szférába helyezi történetét, és ide, a trópusi éghajlattól fuldokló, óriási gátakkal védett, zűrzavaros Bangkok városába érkezik meg Anderson Lake, az AgriGen kalóriatársaság álcázott ügynöke, hogy a thaiok több száz éves tiszta magjait rejtő, úgynevezett magbankja után kutasson. Az ő nyomozása látszólag központi, valójában csak ürügy, hogy a rengeteg érdeken és életúton keresztül – legyen az egy szervezet, és annak sziszifuszi városvédő munkája, vagy a címszereplő, Emikó, a mesterségesen létrehozott szolga, aki a mindennapos megaláztatásból vágyódik el – a szerző bemutassa, milyen kaotikusan, kiszámítatlanul, apróságokon múlhat az ember, egy város, vagy akár az egész világ sorsa.
Bacigalupi szinte végig moralizál, ám amit ő írásában eredetileg hibának vélt, az inkább egyensúlyt eredményezett. Sikerült egy rakás témát realista sci-fibe csomagolva, erős karakterekkel, csavaros cselekménnyel, közérthetően, precízen és nem utolsó sorban állati szórakoztatóan bemutatnia. Szereplői néhol egymással, máskor egymás ellen vannak, és bár lassan kibomló sztorijaik eleinte szövevényesek, idővel minden szépen kitisztul, és a szálak összekapcsolódnak. Nincsenek benne hangsúlyosan pozitív vagy negatív szereplők, nyertesek vagy vesztesek. Egyikük sem emelkedhet igazán a többi fölé, legfeljebb átmeneti győzelmekről lehet szó, aztán ilyen-olyan módon, de végül mindig visszazuhannak Bangkok mocskába. Mind egy elkerülhetetlen közös sors felé sodródnak, amihez helyzetüknek megfelelően és lehetőségeikhez mérten próbálnak alkalmazkodni. A szerző hangvétele pedig érdekesen ambivalens: adott egy objektív, rideg távolságtartás, de néhol annyira még közel enged, hogy kicsit azonosulni tudjunk, így megérthetjük a logikus és ésszerű, máskor szükségszerűen önző, szörnyű tetteteket.
Thaiföld egzotikussága sok lehetőséget biztosít, és Bacigalupi jövőjében Bangkok, akár csak a lakói, végtelenül esendő és kiszolgáltatott. A fejlődés egyre magasabbra emelte, bizonyos pontjain szüntelen fejlődik, míg máshol és más dolgokban ugyanilyen intenzitással pusztul. Bacigalupi fantáziája sokszor meglódul, elengedi magát, ám ezzel együtt is visszafogottan, életszerűen kreatív. Stílusa hol dísztelen, szikár és szinte észrevétlenül siklunk át a fejezeteken, hol a remekül felépített leírásai és masszív képei, atmoszférái szinte alig engednek tovább lapozni. És ezektől olyan borzongatóan jó érzés, ahogy egy szereplővel együtt mi is kitekintünk a város vészjósló látképére. Fent a pokolian perzselő nap lomhán vánszorog, a fojtogató, sűrű levegő elterül a zsúfolt utcákon, ahol az olcsó bazárokban a génhekkerek új gyümölcseit árulják, és a sötét sikátorokban a genetikailag tökéletesre gyártott, démoni, árnyszerű cheshire macskák ólálkodnak.
Bacigalupi első könyve izgalmas, eszes és sokrétű, egyszerűen remek munka. Bízom benne, hogy az Ad Astra Kiadó esetleg már a másik két művére is szemet vetett, addig mi tovább szemezgetünk a már meglévő kiadványaikból.