Több rangos elismerés után Patrick deWitt kicsavart western-paródiája tavaly indult a Man Booker-díjért. Bár nyerni végül nem tudott, a Testvérlövészek így is ütős második regény, egyben remélhetőleg egy izgalmas írói pályafutás ígérete. A Libri Kiadó jóvoltából a mű május óta magyarul is olvasható, mi kipróbáltuk és cseppet sem csalódtunk.
Az 1850-es évek elején játszódó történetben Eli és Charlie Sisters rettegett fejvadászok, a mesterlövészet és a pisztolyforgatás legjobbjai, akik a Kapitány nevű bandavezér szolgálatában a legmocskosabb gyilkos melókat végzik. Míg Charlie látszólag a vadnyugati történetek mintakaraktere, egy biztoskezű, keménykötésű fenegyerek, addig öccse hírhedten vehemens, tekintélyparancsoló természete és megjelenése mögött gyermekien naiv és kíváncsi, tele kérdésekkel, kételyekkel és aggodalommal. Legújabb megbízatásuk szerint coloradói otthonukból egészen az aranylázban égő Kaliforniáig kell menniük, hogy a kereskedők, bevándorlók és gazdagodni vágyó aranymosók tömegeitől roskadozó San Francisco bábeli forgatagában megtaláljanak, majd kiiktassanak egy Herman Kermit Warm nevű feltalálót.
A fiatalabbik testvér, Eli egyes szám első személyű narrációján keresztül ismerjük meg kettejük útját, mely ugyan kalandban is bővelkedik, ám az író sokkal inkább enyhe lélektani jellemábrázolással és a testvérek közötti titokzatos, sziklaszilárd kötelék felfejtésével próbálkozik. Sajátos személyiségük és viharos kapcsolatuk miatt állandó köztük az ellentét és a viaskodás, de a legsúlyosabb baklövés, legdurvább összeveszés ellenére is kitartanak egymás mellett. Bár Charlie egyértelműen a testvéri hierarchia magasabb pozíciójában van, hatalma aligha lenne olyan erős, ha hű öccse nem lenne mindig ott, hogy hősként tisztelt bátyját az élete árán is védelmezze, és alkalomadtán zokszó nélkül bárkit megöljön.
Az író azzal, hogy feltárja Eli önértékeléssel, gyengeséggel és frusztráltsággal teli énjét, megpróbálkozik a “kegyetlen gyilkosoknak is vannak érzéseik” elcsépelt felvetésével. A fivérek kegyetlen apjuk és pokoli gyermekkoruk miatt sodródtak bele az erőszakos, család és gyökerek nélküli életbe, ám nincsenek kínosan mentegetve vagy jó színben feltüntetve. Főként Eli kusza, néhol bárgyú és esetlen, máskor pengeéles meglátásainak köszönhetően sikerül őt, és az ő szemén keresztül Charlie-t egyszerre sötét, elítélendő alaknak, közben szerethető antihősnek ábrázolni. Így a téma levezetése egyszerű, néhol sablonos, de üres frázisoktól mentes, mi több, a durvább jelenetek mellett egészen egészségesen megható és érzelmes.
A kanadai szerző elmondása szerint először és valószínűleg utoljára írt vadnyugati regényt, mely sokkal inkább a western díszletei között játszódó, és a zsáner stílusjegyeit frappánsan felhasználó burleszk. A végig erősen emberközpontú történetet deWitt a szituációs komédiákra jellemző furcsa alakokkal, szokatlan, abszurd helyzetekből származó, néhol egészen közönséges fekete humorral színesíti. A szándékoltan rövid epizódokra bontott (egy fejezet nem több néhány oldalnál) és párbeszédekkel jócskán teletűzdelt mű a folyamatos monologizálás ellenére is végig lendületes, gyakorlatilag egykét nap alatt könnyedén kiolvasható.
A Testvérlövészek egy finoman elgondolkodtató és szórakoztató, néhol kicsit következetlenül, ám összességében jól megírt könyv. Még annak ellenére is, hogy nagyjából másfél napnyi ráfordított energiát igényelt, az idei év egyik legkellemesebb olvasmányélménye volt. Bőven megérdemli, hogy a könyvespolc egy kiemelt szegletébe kerüljön, ne hátra porfogónak.