A Philip K. Dick-sorozat legújabb kötetében beteljesül a Hobart-fázis, így a dolgok menete a visszájára fordul: az emberek eltemetett sírjaikban térnek magukhoz öregen, haldokolva, a cigarettázás úgy történik, hogy a hamutartóban lévő csikkeket fújják egész szálakká, és teszik be a dobozba, a telefonbeszélgetések során pedig viszláttal köszöntik egymást, majd hallóval rakják le a kagylót, és lehetne sorolni még tovább. A Visszafelé világ azonban elsősorban mégsem emiatt egy érdekes regény, hanem a vallási alapötlete miatt: az egyik nemrég elhunyt nagy vezető visszatérőben van, és ki tudja, milyen emlékeket hozott magával a túlvilágról. A végeredmény egy huszadik századi Jézus-történet esetlen szereplőkkel és szerelmi háromszögekkel, Dick jól megszokott paranoid ábrázolásmódjában.
Sokszor találkozni vallási témákkal a sci-fi szépirodalomban, azonban igen kevés azon regények száma, amiben az író egy eljövendő/megszületendő alakot Jézus mintájára teremt meg. Philip K. Dick a Visszafelé világban erre vállalkozott: az Anarchista Peak a halála után tíz évvel feltámadóban van, azonban pár embert leszámítva senki sem tudja, hogy mikor tér vissza az élők közé, és hogy egyáltalán merre van eltemetve a teste. Egyedül Sebastian Hermes és az öregek elhelyezésével foglalkozó kisvállalkozása, a Hermes Lombikja Vitárium tudja, hogy pontosan hova temették az Anarchista Peaket, és kisvártatva többen is megjelennek igényt tartva rá, kezdve a római egyházközösségtől az Uditi nevű vallási gyülekezet spirituális vezetőjén át egészen a Népi Aktuális Könyvtárig. A szándéka senkinek sem ismert, de jól sejthető: a rómaiak valószínűleg a megváltót látják az Anarchista Peakben, az Uditi pedig a legnagyobb vallási ellenséget. A Könyvtár meg, nos, az egészen más tészta. Sokan elítélik a munkájukat, miszerint szép lassan megsemmisítenek minden könyvet, de az Irtó nevű részlegüktől még a rendőrség is retteg, és nem is szólnak bele a munkájukba,
így ha havonta rejtélyes módon eltűnik pár ember örökre, akkor lényegében mindenki tudja, hogy ki a tettes, de senki nem csinál semmit.
Vagyis, a Visszafelé világnak is van egy igazán félelmetes gonosz eleme, ami okot adhat arra, hogy a főszereplők mindig idegesek legyenek és féljenek, és ez rendesen rányomja a bélyegét a hangulatra. Noha annyira nem meghökkentő, vagy újdonságával elgondolkodtató a regény, mint mondjuk a legutóbbi Szabad Albemuth Rádió, attól még egy élvezetes olvasmány, ami lényegében a már szokásosnak nevezhető dicki elemeket vonultatja fel. Joe Tinbane közrendőr személyében ismét van egy megromlott házasságból menekülni akaró férfi, aki természetesen megtalálja a kiutat a nagyon fiatal Lotta Hermes – Sebastian Hermes feleségének – személyében, de az olvasó is hamar rájön, hogy ez csak hamis illúzió. A regény egyedi, és emiatt újszerűnek tekinthető eleme a vallási kérdések boncolgatása, illetve, hogy mi van a túlvilágon, már ha létezik az egyáltalán: Philip K. Dick 1967-es írása az egyik első, amiben ilyen témákkal kezdett el foglalkozni. Hármas.
Korábban a Kultblogon:
- Philip K. Dick: Várjuk a tavalyi évet
- Lawrence Sutin: Isteni inváziók – Philip K. Dick élete
- Philip K. Dick: Ubik
- Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász
- Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
Linkek: