Ha olyan könyv kerül a kezembe, aminek reklámipari munkásember a főhőse (akárcsak az életemnek), rossz emlékek szállnak meg. Az 1999 Ft olvasásakor döbbentem rá, hogy volt főnököm valószínűleg az abból kimásolt parancsolatok alapján “értékelte” szövegírói munkánkat. Frédéric Beigbeder botránykönyvet alkotott. Ugyanezt rebesgették Viktor Pelevin Generation “P” című munkájáról, így nem csoda, ha félve kezdtem hozzá a szovjetből történelmi okokból orosszá lett újhullámos író regényéhez.
Vannak tipikusnak mondható, hollywoodi életutak: a főhős eldobja magától nevét, tanul, aztán egy vendéglátóipari vagy kereskedelmi egységben vár a lehetőségre, ami természetesen eljön, magával hozva a sikert és a vele együtt járó pótszereket, aminek általában megzuhanás a vége, 
hogy aztán jöhessen a világmegváltó boldogság. Pelevin könyve nem tipikus. Bár mindezek az elemek megtalálhatók a magyarul 2006-ban, az Európa Kiadónál megjelent regényében.
Babilen Tatarszkij költőnek készül, bölcsész szakosként végez, aztán a nagy Szovjetúnió eltűnik a süllyesztőben, és minden a feje tetejére áll. Demokrácia és kapitalizmus. Ki az isten tudná ezt a két szót megmagyarázni a szocializmus kolhozosított csecsbimbóján nevelkedett társadalomnak? Főhősünk egy éve dolgozik eladóként egy bódéban, amikor volt iskolatársa beleviszi a tutiba. Tatarszkij előtt megnyílik a reklámszakma kapuja. Első próbálkozásairól az “Egy kiállítás gépei” headline-om jutott eszembe, amit egy mezőgazdasági szakkiállítás hirdetésére álmodtam meg. A későbbiek során meg főként történelmi és szépirodalmi alapokra építi koncepcióit.
Számára égő keresztnevét Vavanra, kirabolt és megölt főnökét annak főnökére cseréli, és halad felfelé a ranglétrán. Az egyre elvetemültebb ötletekhez nyilván kell egy kis segítség. Tatarszkij eleinte a szárított galócára esküszik. Első gombázása beférne a Félelem és reszketésbe is. 
Később egy “papírozás” közben éli át az orosz irodalom egyik legdurvább tripjét, amiből csak töménytelen mennyiségű vodka és egy ad hoc mantra segítségével sikerül visszatérnie. Che Guevara okoskodó szellemét említettem már? Lényegében rajta keresztül írja le nekünk Pelevin a frankót a 21. századról.
Következő munkahelyén Tatarszkij bekukkant a megdöbbentő valóságba. Belülről láthatja, hogyan működik a politikai és közéleti gépezet, és az olvasó arra gondol, hogy nagy gebasz lenne, ha ez tényleg igaz lenne. Főszereplőnk feladata egyébként az, hogy kompromittáló anyagokat készítsen, mert a realitás túl unalmas lenne a csecsen terroristáktól, korrupt politikusoktól és basáskodó cégvezetőktől hemzsegő tajgán.
Az egész könyvön végigvonul egy misztikummal teletűzdelt mitológiai szál, ami az utolsó oldalakra tartogatja az igazi meglepetést. Tatarszkijnak ugyanis megint új munkája lesz. Nekünk pedig egy picit leesik az állunk.
Linkek:
- Legolcsóbb forrás: Alexandra Online – 2000 HUF
- Generation “P” @ wiki
- Viktor Pelevin @ wiki