Az Agave legújabb történelmi krimije ismét a tizenhatodik századi Angliában játszódik, a végeredmény pedig megint csak olvasmányos és élvezetes. Rory Clements első regénye, a Mártír ha nem is ér olyan magasságokba, mint C. J. Sansom művei, mindenképpen érdemes időt szentelni neki.
Az Agave kiadó minimum két dolog miatt futott be az egyik legnépszerűbb sci-fi / fantasy / krimi kiadóként az elmúlt öt évben: egyrészt ügyesen vették meg olyan írók jogait, akiket valamiért senki más nem mert, holott nyilvánvaló volt, hogy sok pénzt lehet csinálni belőlük (pl. Philip K. Dick, Laurell K. Hamilton), másrészt pedig nagyon jól ráéreztek azokra a piaci résekre, amik kihasználásával szintén jól menő üzletet lehet működtetni. A történelmi krimik mindenképpen az utóbbi kategória: természetes, hogy az efféle szépirodalom mindig jelen volt a magyar könyvpiacon, de a múlt évtizedben nagyon kevés új, aktuális név került bemutatásra, és e hiányosságra nagyon jól felfigyeltek a Szabolcs utcában. Steven Saylor igazi húzónév lett az ókori Rómában játszódó detektívregényeivel (egyszer még dedikálni is eljött a Könyvhétre), C. J. Sansom pedig újabb nagyágyúnak ígérkezik (bizonyított már, ráadásul duplán, és a napokban jelent meg a harmadik könyve magyarul). Ezen a vonalon halad tovább a kiadó Rory Clementsszel is, aki Sansomhoz hasonlóan a középkori Angliába invitálja az olvasót, csak ő olyan ötven év eltéréssel előbbre.
A Mártír 1587-ben játszódik, amikor mindenki rettentően fél a spanyolok Armadájától, pápista vallási nézetek miatt bárkit azonnal halálra lehet kínozni, és alapvetően piszkosul sötét az egész ország. Ebben a világban követhetjük nyomon John Shakespeare kalandjait, aki I. Erzsébet egyik hírszerzője, amin a kor szeszélye révén a kém és a nyomozó találkozását kell érteni. Van is miért idegeskednie főhősünknek: Lady Arabella Howardot, egy arisztokrata család fiatal lányát brutálisan megcsonkítják, Sir Francis Drake-re pedig bérgyilkost küldenek, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a kettő dolog egyazon emberre vezethető vissza. Nehéz spoilerek nélkül beszélni a cselekményről, ezért nem is teszem: Shakespeare szűk négyszáz oldalon felderíti mindkét esetet (mi más történhetne), vannak csattanók rendesen, és kiderül nem egy botrányos dolog, miközben Clements élvezetesen mutatja be az akkori Angliát, a szenvedésekkel teli élet viszontagságait, és úgy en bloc mindenféle embertípust. Az meg külön szellemes poén, hogy a regény vége felé egy minimális mellékszerepben feltűnik fiatal írótestvére, William is.
A végeredmény nem üti meg C. J. Sansom Sötét tüzét, de nincs miért szégyenkeznie. Mondhatnám azt is, hogy akiknek tetszett az imént említett regény, azoknak biztosan tetszeni fog ez is. Néha talán egy picit száraz, túl görcsösen próbálja úgy vinni a cselekményt, hogy közben megfeleljen a történelmi hűségnek, azonban egy pillanatra sem válik unalmassá, az olvasmányosságát végig meg bírja tartani. Talán több jellemábrázolással és részletesebb leírásokkal még jobb lehetett volna a Mártír, így viszont a lendületessége kitart az utolsó oldalig. Kellemes tavaszi olvasmány és ígéretes bemutatkozás Clementstől, kiváncsian várom a folytatást.
Linkek: