Saját magamat csaptam be, amikor pörgős akcióra számítottam Jim Thompson Svindlerek című könyvének olvasásakor, aminek az lett a vége, hogy a nem megfelelő várakozásaim sajnos teljesen hazavágták az élményt, amit a regény adhatott volna.
Az már az elején gyanús volt, hogy az alig 180 oldalas, szellősen szedett könyv ötvenedik oldala után is úgy tűnt, mintha csak egy helyben álldogált volna a történet. Gondoltam, várok, előbb-utóbb csak felpörög, hiszen egy svindlerekről szóló könyv mivel lehet teli, ha nem oltári nagy átverésekkel, menekülésekkel, lövöldözésekkel ill. rossz fiúkkal. Persze ezek közül mindegyik szerepelt, de nem az elképzeléseimnek megfelelő arányban.
Azt hiszem, egy szellemes főszereplőre és egy akcióthriller gyorsaságára számítottam. Ehelyett mit kaptam? Egy klasszikus bűnügyi regényt, ami az akció helyett inkább a karakterrajzokra épít. Nem is a bűn, hanem a bűnösök kerülnek előtérbe: Roy Dillon sikeres értékesítési ügynök, főállásban pedig szélhámos, anyja, Lilly a maffiának dolgozik, Roy szeretője, Moira pedig szintén svindler. Thompson hármójuk önző, kapzsi lényére fókuszál, de ellenpontként Carol, egy tisztességes, a koncentrációs táborok poklát megjáró ápolónő tisztaságát is felskicceli. Eleinte durva a svindlerek világáról felrajzolt kép, inkább csak elnagyolt, kemény vonalakról beszélhetünk, amit az író fokozatosan árnyal, csak az a baj, hogy egyre sötétebb és nyomasztóbb színeket használ.
Pedig a történetben végig ott a lehetőség a javulásra. Roynak a munkahelyén előléptetést ajánlanak, sőt Carollal folytatott viszonya is feléleszti a reményt egy normális kapcsolatra, de sajnos hiába. A törvényes, de szerényebb élet gondolata ugyan foglalkoztatja Royt, de nem tesz érte semmi, inkább a szintén lemondásokkal járó, veszélyes svindler életet folytatja. Szeretője is inkább ezt az utat támogatja, anyját pedig a maffia nem hagyja szabadulni (nem mintha olyan erősen kívánna menekülni az alvilág szorításából). Az események aztán gyilkosságokba torkollanak, az olvasót pedig egyre jobban elfogja az undor a szélhámosok kegyetlensége és közönye miatt.
A könyv harmadáig sajnos rossz nyomom jártam, utána pedig már nem tudtam kellőképpen elmélyedni a karakterábrázolásban. Ha tehetném, egyszerűen elfelejteném az első olvasás emlékét, hogy a hibás várakozások ne csapjanak be és ne ferdítsenek a regény értékén. Talán később újraolvasom vagy megpróbálkozom a Svindlerek 1990-ben, Anjelica Huston, John Cusack és Annette Benning hármasával készült filmadaptációjával. Meglátjuk, hátha egyszer az is megér egy külön bejegyzést.