Szeghalmi Lőrincz ambiciózus fiatal doktor, éles eszű, tapasztalt, precíz és látszólag megingathatatlanul realista. Tanulmányútja és különféle kutatásai után 1839 őszén átmenetileg Ungvárra megy, hogy néhány évig praktizáljon. Egy nap különös esethez hívják, egy helyi nő szüntelen varangyos békákat szül. A végtelenül morbid, de látszólag ártalmatlan esetből egy tekervényes gyilkossági nyomozás kerekedik, Szeghalmi pedig másod- és harmadmagával, például a környéken élő javasemberrel az elkövető nyomába ered. Végül különféle titokzatos esetek és megmagyarázhatatlan események láncolatán át egyre messzebb távolodnak Ungvártól, ugyanakkor Szeghalmi saját szkeptikus világlátástól is.

Lőrincz alapvetően racionális, ám a természetfelettivel való szembetalálkozás után meghasonult karaktere jól bejáratott sémát követ. Hasonló megközelítések tömkelegével találkozhattunk H. P. Lovecraft és Edgar Allan Poe különféle történetein át Washington Irving híres Ichabod Crane-jéig, és idén is bemutatásra kerül több hasonló témájú film. Ennek ellenére a könyvet jegyző Alt Krisztiánnak (akinek saját neve helyett, mintegy a koncepció részeként, a főhős neve szerepel mindenhol mint a könyv szerzője) pont azzal sikerül egy egészen új, különleges irányvonalat elindítani, ahogy a mai horror már-már sablonossá vált elemeit és karaktereit összekeveri a magyar történelemmel, illetve a hiedelem- és eredetmondák világával, mely utóbbiban is bőven találni démonokat, lidérceket, állati formát öltő embereket és mindenféle varázslást.

Levelek az árnyékvilágból – könyvfilm

A békaszüléses nyitóesemény a maga abszurditásával imádnivalóan borzongató. Később azonban nem csak a hatásos fordulatok maradnak el, de idővel néhány igazán drámai és rémisztő jelenet ellenére egyre kevésbé gyakorol igazán markáns hatást. Ahogy a cselekmény halad előre, újabb és újabb mellékszálak indulnak el, és elvarratlanul futnak bele a nagy semmibe. Ennek köszönhetően a szerelmi vonal csapzott, a gyilkossági eset lezárása hosszas huzavona után váratlanul elpukkad, Szeghalmi lélektani fejlődésének következményei pedig elintéződnek néhány esetlen magyarázattal. És akkor még nem is beszéltem a többi mellékszereplőben rejlő, kihasználatlanul maradt kiváló lehetőségekről. Szintén hiba, bár az olvasásban külön nem zavaró, hogy az egész levélregény-szerkezet a beszúrt párbeszédek és a nyúló terjedelem miatt idővel valahol a levél- és naplóhatás között imbolyog, és ha az egyes részek végén nem lenne szignó, szerintem meg is feledkeztem volna erről a formáról.

Összességében ugyanaz volt a legfőbb bajom, mint az év elején tárgyalt Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinél is. A látványos, ám kicsit átgondolatlan kampány gondosan felállított díszletei mögött egy jobbnál-jobb ötletektől roskadozó, félkésznek tűnő regény rejlik. Ám még ennek ellenére tartogat izgalmakat, sőt, még egy kevés kellően nyers humort is. Láthatóan nagy munkát igényelt a háttéranyag felállítása, és a korabeli, népi és szakkifejezésekkel teli, reformkori nyelvezet végtelenül precíz és ügyes megmunkálása. Ez egyébként a nehézségek ellenére viszonylag gyors ráhangolódás után nagyon élvezetes, csak sajnos még ennek sem sikerül feledtetnie a fent említett hiányosságokat. A Levelek az árnyékvilágból rengeteg kaput kinyitott, és nagyon bízom benne, hogy Alt Krisztián kicsit tanulva a hibákból, nem hagyja ennyiben a történetét.